Miről tárgyaltak a KGB vezetői Budapesten?
2012. július 13. 15:38
A magyar és a szovjet állambiztonsági szervek közötti kapcsolat intézményesülésének egyik fontos állomását jelentette, hogy 1962. június 26-án a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Állambiztonsági Bizottság (KGB) és a magyar Belügyminisztérium együttműködési megállapodást kötött egymással, amelyben rögzítették a két szerv, illetve a hírszerző és kémelhárító feladatokat ellátó szervezeti egységek közötti kooperáció szükségességét
Korábban
A megállapodás
A Pjotr Ivasutyin, a KGB elnökének I. helyettese és Papp János belügyminiszter által aláírt öt pontból álló megállapodásban jobbára csak az általánosságok szintjén definiálták az együttműködési területeket. A szerződés szerint „a felek kölcsönös cserét folytatnak az ellenségre vonatkozó anyagokból és információkból [sic!], amelyeket mindkét ország hírszerző szervei szereznek meg […], az operatív információkból és tájékoztatókból, amelyek az ellenséges hírszerző és kémelhárító központok és szervek tevékenységének a formáira és módszereire vonatkoznak”, emellett kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak „az ellenség, különösen az USA, NSZK és Ausztria fontos objektumaiba való ügynöki beépüléssel kapcsolatos” hírszerző és kémelhárító intézkedések lebonyolításához.
A megállapodás tartalmazta, hogy „célszerű” esetekben közösen intézkednek. Mindezeken túl rögzítették, hogy „a végrehajtás érdekében” a magyar Belügyminisztérium szervezetén belül felállítanak egy KGB-kirendeltséget is. A szervek közötti kapcsolatok ilyetén való szabályozása magával vonta a két fél közötti rendszeres találkozókat és az együttműködésben lefektetett célok bizonyos időközönkénti felülvizsgálatát, ugyanis ettől kezdve kétévente a két ország delegációi kiegészítették, pontosabban egy úgynevezett összesítő feljegyzésben rögzítették a következő időszakra vonatkozó feladatokat és azok végrehajtásának módját. A tárgyalásokat minden esetben a két ország legmagasabb szintű állambiztonsági vezetői folytatták egymással.
Az 1964-ben Budapesten, majd 1966-ban Moszkvában aláírt összesítő feljegyzésekben szereplő nyolc, illetve hét pontban rögzített feladatok az eredeti megállapodáshoz képest nem mutattak jelentős eltérést: ezek nagyobbrészt csak a korábban lefektetett elvek valamelyest kibővített változatai voltak a tapasztalatcsere, a kölcsönös segítségnyújtás, a koordináció és az együttműködés folyamatos hangoztatása mellett.
Ezzel szemben az 1968-ban aláírt összesítő feljegyzésben már egy valamivel kiterjedtebb kooperáció alapjai körvonalazódtak. A felek az eredeti, majd a találkozók során valamelyest kibővített pontok megismétlése mellett már azt is rögzítették, hogy kölcsönösen segítik egymást a KGST-vel és a Varsói Szerződéssel kapcsolatos titkok és értekezletek védelmében, valamint ellenőrző, elhárító feladatokat végeznek a tudományos, művészeti és egyházi kongresszusokon résztvevők körében. Ezek mellett már olyan pontok is bekerültek a megállapodásba, amelyek kifejezetten a szocialista tábor országaira vonatkoztak.
A Csehszlovákiában kialakult helyzet miatt részletesen felsorolták azokat a lépéseket, amelyeknek a végrehajtása a magyar félre hárult – a feljegyzés pontos megfogalmazása szerint – „a Nyugat-Szlovákiai, Közép-Szlovákiai és Kelet-Szlovákiai megyékben”. Külön pontban rögzítették egyrészről a Kínával és Albániával szembeni felderítés szükségességét és az ezzel kapcsolatos teendőket, másrészről a Jugoszláviához kapcsolódó feladatokat is, mivel – a feljegyzés szerint – a csehszlovákiai bevonulásról kialakított álláspontja „az imperialista körök tényleges támogatását” jelentette.
A soron következő találkozóra 1971-ben került sor Moszkvában. Az itt elfogadott jegyzőkönyv alapján egy részletekbe menően szabályozott, ugyanakkor irányaiban jelentősen módosult nemzetközi együttműködés képe bontakozik ki. Míg a szocialista országokkal szembeni hírszerző és kémelhárító feladatok kikerültek a megállapodásból, addig tételesen felsorolták mindazokat a területeket, amelyekre vonatkozóan a továbbiakban még szorosabb együttműködést óhajtottak megvalósítani. Összesen huszonkét pontban határozták meg a két ország állambiztonsági szerveinek folyamatos együttműködését igénylő területeket, amelyek átfogták az Izrael elleni állambiztonsági munkától a káderek kiképzésén, a Szabad Európa Rádióval kapcsolatos információcserén át a katonai kémelhárítás fejlesztéséig, a határ menti kooperációig bezárólag a legkülönfélébb feladatokat.
Az állambiztonsági szervek közötti együttműködés kronológiájában a következő, 1973-ban megszervezett budapesti találkozóval lezárult egy fejezet, ugyanis a szovjet és a magyar szerv új egyezményt kötött egymással, amellyel az eredeti megállapodást hatályon kívül helyezték.
Az 1962-es együttműködési megállapodáshoz kötött rendszeres találkozók nemcsak az aktuális feladatok írásos rögzítéséhez, hanem a felső szintű állambiztonsági vezetők által adott tájékoztatókhoz is keretet nyújtottak. A látogatások során általában mindkét fél beszámolt az adott ország „operatív” helyzetéről oly módon, hogy a delegáció vezetői (a KGB elnöke, illetve magyar részről a belügyminiszter) mellett általában a hírszerzés és a kémelhárítás felelősei is összefoglalták a korábbi időszak fontosabb történéseit, illetve a jövőbeli teendőket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 17:35
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
