Sportmozgalom a diktatúrában

2012. január 16. 15:32

A kommunista hatalomátvétel után, 1949-ben a magyar sport átszerveződése vette kezdetét. A hatalom célja a sport tömegesítése és államosítása volt. A legtöbb ágazat létrehozta egyesületi sportszervezetét, így tett az egyre ellenszenvesebbé váló ÁVH is, amely a sporteseményektől remélte népszerűségének növekedését - olvasható az abtl.hu-n.

Korábban

A magyar sportmozgalom nagyarányú átalakítása 1949-ben vette kezdetét, és ez egyben alkalmat teremtett a társadalom egészére kiterjedő tömegmozgalom bevezetésére is. A sport államosítása az irányítás centralizálásában is megmutatkozott. Az első központi hatóság, az Országos Sporthivatal már 1948 márciusában megalakult. A még fokozottabb központosítás következő lépése az 1951. évi II. törvényerejű rendelettel megalakított Országos Testnevelési és Sportbizottság (OTSB) létrehozása volt.

Az egyesületi rendszer akkoriban hivatalos magyarázata szerint a sport az önképzést, az általános műveltség fejlesztését, a bajtársiasság erősítését, a szórakozást szolgálta. A magyar egyesületi rendszer nemcsak szerkezetében, de elnevezéseiben is követte a szovjet mintát. Az OTSB vezetői a szakszervezeti funkcionáriusokkal karöltve 1951-52-ben lényegében felszámolták a hagyományos egyesületeket és szövetségeket és a szovjet példa alapján létrehozták a szakszervezeti egyesületek egységes rendszerét.

Ágazatok szerint különültek el a klubok (textilesek, bányászok, vegyipari dolgozók...stb.), és szerveződésüket többé-kevésbé tükrözte a nevük (Építők SE, Tipográfia Nyomdászok TE, Mogürt SE, Lokomotív SE, Traktor SE, Textil SE, stb.) Az MDP elképzeléseinek végrehajtása során a magyar állam bőkezűen gondoskodott a sportolás anyagi feltételeiről. Az 1948-tól kibontakozó szakszervezeti sport másfél év alatt megerősödött. A munkahelyi kollektívák további klubokat hoztak létre és ezzel szerves kapcsolat teremtődött az addigi versenysport és a tömegsport között. Az így kialakított rendszer, − amelyben az egyöntetűséget a szigorúan centralizált irányításon túl a központilag kiadott, mindenütt egységes alapszabály biztosította, − kisebb változtatásokkal ugyan, de 1956-ig fennmaradt.

Egy 1948-ban kelt rendelettel a belügyminiszter kötelezővé tette a rendőr-egyesületi tagozatok létrehozását. Ekkortól alakultak meg a fegyveres testületek egyesületei is: a Honvéd (a Honvédelmi Minisztérium és hadsereg csapata) és a Dózsa (a Belügyminisztérium és rendőrség csapata), melyeket 1951. február 23-án az Államvédelmi Hatóság egyesülete, a Bástya SE megalakulása követett.

Az ÁVH-nak kifejezetten jól jött a sportmozgalom. Mivel mind brutálisabbá váló tevékenysége miatt ekkorra már nagyon rossz híre volt a civil lakosság körében, a sporteseményektől azt remélte, hogy népszerűbb lesz. A kék-fehér Textiles SE-ből alakult Bástya színe piros-fehér lett. Az új egyesület nem vette át a Textiles valamennyi szakosztályát, néhányat átengedett a Goldbergernek, a Magyar Posztónak, és a Magyar Pamutnak. Közel hároméves fennállása alatt a következő szakosztályokat működtette: labdarúgó, atlétikai, ökölvívó, súlyemelő, röplabda, cselgáncs, kerékpár, motorkerékpár, lovas, sí, sportlövő, úszó, vízilabdázó és kajak.

Az erőszakszervezetekhez kötődő "hármasfogat" (Honvéd, Dózsa, Bástya) magatartása azonban még abban a diktatórikus világban is számos tiltakozást váltott ki a civil szervezetek részéről. A panaszok szerint erőszakkal és lelki terrorral vették rá a más egyesületek színeiben játszó kiváló sportolókat az átigazolásra. A Dózsa és a Bástya számos élsportolóval erősödött.

A Bástya vezetősége Somogyi János elnök vezetésével hamarosan rendbe hozatta a Hungária úti pályát, s kiváló edzők szerződtetésével rövid időn belül felvirágoztatta valamennyi szakosztályát. Már az első évben megnyerték például a futballbajnokságot. A Bástya sportolói közül az 1952-es helsinki olimpiai csapat tagja volt: Papp László ökölvívó, az aranycsapat tagjai közül Hidegkuti Nándor, Zakariás József, Lantos Mihály, Kovács I. Imre és Palotás Péter, a szintén aranyérmes vízilabda-válogatott tagjai közül pedig Antal Róbert és Szívós István.

A klub népszerűsítéséhez az ÁVH a médiát is felhasználta. A Szabad Nép „A Bástya, az Államvédelmi Hatóság sportegyesülete” címmel nagy, beharangozó cikket tett közzé. A lap később is szorgalmasan beszámolt Bástya eredményeiről, s arról, hogy nagy ünnepség keretében felavatták az ÁVH sportszázadának első tisztjeit. A különböző sportágakban összesen 52-en kaptak tiszti rendfokozatot, közöttük olyan nagy társadalmi elismertségnek örvendő sportolók is, mint Hidegkuti Nándor és Zakariás József. „Az új sporttisztek nevében Hidegkuti Nándor százados tett ígéretet arra, hogy mint az Államvédelmi Hatóság sportolói minden erejükkel segítik továbbfejleszteni népi demokráciánk sportját”- adta hírül a Szabad Nép. A Bástya SE a fényes kezdet ellenére sem bizonyult hosszú életűnek, mert miután az Államvédelmi Hatóságot a belügyminisztérium rendelték, 1953. augusztus 25-én megszüntették a klubot.

A tömegjellegű testedzés bevezetésére az ugyancsak szovjet példa kínálkozott a legmegfelelőbbnek. A Szovjetunióban 1931 óta működő GTO (Gotov k trudu i oboronye) sportjelvény-szerző mozgalom először "Munkára Kész" (MK), majd "Munkára és Harcra Kész" (MHK) nevet kapott. Indulásától, 1949-től kezdve az volt a mozgalom egyik legfontosabb célja, hogy az ipari munkások és a parasztok testedzési lehetőséghez jussanak. Az MHK szabályzata szerint - lehetővé teszi "a magyar dolgozók erkölcsi és testi tulajdonságainak kifejlesztését azáltal, hogy a munkára és a haza védelmére irányuló készségüket fokozza és megacélozza."

Az MHK-t kiterjesztették az iskolákra, a hivatalokra és a fegyveres testületekre is. Azt is várták a mozgalomtól, hogy a sporttehetségek felszínre jutásának egyik eszköze lesz. Már az első évben 434 045 jelentkező közül 250 000-en szerezték meg a jelvény valamelyik fokozatát, s ez a szám később csak tovább növekedett.

Aztán az 1954. december 15-én hozott MDP határozat már a mozgalom bukását jelzi: „"Az MHK testnevelési rendszer nagymértékben elvesztette népszerűségét, adminisztratív kampányfeladattá vált, melyben a tömegek nem szívesen vesznek részt. (…) Ennek következtében az MHK nem vált testnevelésünk és sportunk alapjává."

A teljes cikk és a fotógyűjtemény az abtl.hu oldalon található.