Vita az egykori CIA-főnök haláláról

2011. december 8. 13:05

Az egykori CIA-igazgató, William E. Colby életéről forgatott dokumentumfilm érzékeny témára irányítja rá a figyelmet: Colby rendező fia szerint nem kizárt, hogy a hírszerzés főnöke saját kezével vetett véget életének. A kérdés a hírszerzést és a családot egyaránt megosztja.

Korábban

Colby azzal vonult be a történelembe, hogy ő indította el a helyi kommunistaellenes erők kiképzésének és fegyverrel való ellátásának titkos programját a vietnami háborúban, aminek folytatása lényegében a NATO és az Egyesült Államok jelenlegi afganisztáni politikája. Az életrajzi filmmel (The Man Nobody Knew) kapcsolatban Brent Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadója úgy nyilatkozott, hogy szerinte Colby a konfliktus eszkalálódásáért érzett felelőssége miatt „sebzett lélekkel” került ki a háborúból.

Amikor 1996-ban kenujával felborult a marylandi Rock Pointnál, a helyi seriffek még azelőtt kizárták az öngyilkosság lehetőségét, hogy a holttestet megtalálták volna. Mivel azonban Colby a hírszerzés főnöke volt, rengeteg ellenséget szerzett magának, s ez önmagában elég volt az összeesküvéselmélet-gyártóknak, hogy furcsábbnál furcsább történeteket eszeljenek ki a rejtélyes halálesettel kapcsolatban.

15 évvel azután, hogy Colby belefulladt a Wimlico-folyóba, fia, a rendezőként dolgozó Carl Colby dokumentumfilmet készített életéről. Ebből kiderül, hogy apja milyen lelki sebeket szerzett magának a vietnami háborúban, s hogy élete gyakorlatilag darabokra hullott a CIA-igazgatói posztjáról történő leváltása után. A film egyértelműen azt sugallja, hogy a hírszerző főnöknek elege lett az életből, amelybe – fogalmazott Carl – „belefáradt”.

A családtagokkal és Colby életrajzírójával, Randall Woods-zal készített interjúk azonban teljesen másképp festik le az egykori CIA-igazgatót. Eszerint Colby egyenes, kérlelhetetlen katona volt, a család ráadásul a Huffington Postnak átadta a halottkém eddig soha nem látott jelentését, amelyben az áll, hogy Colby halálát szívroham okozta.

Colby legemlékezetesebb lépése az volt, amikor megosztotta a CIA „családi ezüstjének” számító információit az ötvenes évek és a vietnami háború vége közötti időszak titkos hadműveleteinek részleteiről. A kongresszusi meghallgatáson a Church-bizottság előtt tett „vallomásait” kollégái árulásként értelmezték, Scowcroft szerint Colby így próbálta meg begyógyítani sebeit, amit a háborúban szerzett. Családja amondó: Colby úgy gondolta, hogy Watergate után minden megváltozott, a Fehér Ház meggyengült, a CIA-t pedig az erős kongresszus "felügyelete" alá kell vonni.