A keletnémet állambiztonság tényfeltárásának irányai

2011. november 10. 17:18

Az egykori Német Demokratikus Köztársaság Állambiztonsági Minisztériumának iratait felügyelő Szövetségi Megbízotti Hivatal által közreadott sorozatban az elmúlt tizenöt év során húsznál több szervezettörténeti, archontológiai és az egyes operatív eszközöket ismertető kiadvány látott napvilágot - Jobst Ágnes a Betekintő legújabb számában a sorozat keretében megjelent három faktografikus jellegű kézikönyv bemutatására tesz kísérletet.

Korábban

A Stasi-vezetők állambiztonsági karrierútját bemutató összeállítás első kiadása öt évvel az – első vezetője után „Gauck-hivatalnak” is nevezett – intézmény megalakulását követően látott napvilágot. Az Anatomie der Staatssicherheit. Geschichte, Struktur, Methoden (Az állambiztonság anatómiája – történelem, szervezet, módszerek) című sorozat tagjaként megjelent, „Ki kicsoda” jellegű összeállítás az egykori Stasi-vezetők biográfiai adatait tartalmazza.

Az életutak bemutatása értelemszerűen az Állambiztonsági Minisztériumban eltöltött időszakra összpontosít. A szakmai előmenetelen belül a beosztásra helyezi a hangsúlyt, míg az életkorral és a testületnél eltöltött évek sorával automatikusan emelkedő rangfokozatok tekintetében csupán az elért legmagasabb rendfokozatot közli, amely rendszerint az 1989-es év adataival esik egybe. Kivételt képeznek ez alól természetesen a lefokozások, amelyekre jelentőségük folytán külön kitérnek.

Mivel a rendszer a megbízható alattvalók érdemeit találékony sokoldalúsággal honorálta, a kötet szerkesztői nem sorolták fel az állambiztonsági vezetők részére adományozott számtalan jutalmat sem, kizárólag a legmagasabb szintű állami kitüntetések, mint például a Karl Marx Érdemrend, a Hazáért Szolgálati Érdemrend, valamint a Népek Barátságáért Csillag arany fokozatának említésére szorítkoztak. A rangfokozatok és a kitüntetések részletes felsorolásának mellőzését a kötet szerkesztői azzal indokolták, hogy ezen nagyszámú járulékos adat feltüntetése az életrajzokat áttekinthetetlenné tette volna, ráadásul az állambiztonsági karriert egyébként is a hierarchikus rendben való feljebblépés jelezte.

A magyar állambiztonsági archontológiával szemben, amely az alacsonyabb beosztások mellett az elért rangfokozatokat és továbbképzéseket is kronologikusan közli, a német kötet szerkesztői a szervezetben betöltött funkciókat rendszerint az osztályvezető-helyettesi szinttől kezdve dokumentálják, míg a tanfolyamokra és beiskolázásokra csupán a fél évnél hosszabb ideig tartó tanulmányok esetében térnek ki. A szolgálati egységnél betöltött feladatokra néhány tömör tárgyszóval utalnak, ami a felületes szemlélő számára talán kevéssé informatív megoldásnak tűnhet, ám a sorozatnak az egyes szolgálati egységeket tárgyaló kötetei a tényleges működésre vonatkozóan bőséges tudnivalókkal szolgálnak.

A szakmai életrajzok elsődlegesen a személyi akták, valamint a központi kartonozóban található kartotékok feldolgozásán alapulnak. Az életút minél teljesebb bemutatása érdekében a kötet szerkesztői az életrajzokat bizonyos esetekben a Német Szocialista Egységpárt dokumentumainak, valamint a különböző fegyveres testületek irattáraiban található iratoknak az adataival egészítették ki. A szócikkeket az egyes személyekről rendelkezésre álló életrajzi és önéletrajzi publikációk felsorolása zárja. A kötetet a biográfiákban található rövidítések feloldását tartalmazó jegyzék teszi teljessé. Az életrajzi adattár a szervezet honlapján elektronikus formátumban is hozzáférhető.

A másik két kötet ismertetése ide kattintva érhető el.