Afganisztán: a nagy falat

Afganisztán jelenlegi határait Oroszország és Nagy-Britannia húzta meg az 1800-as évek második felében. Az orosz külpolitika célja a krími háborút lezáró szégyenteljes párizsi béke után az volt, hogy visszaállítsák Oroszország megtépázott tekintéjét. Ennek következtében a Közép-Keleten jelentős területek kerültek a cári medve tappancsa alá. Ehhez persze az angoloknak is volt néhány szavuk. Természetesen az orosz expanziós törekvések nem arattak osztatlant sikert a térségben szintén érdekelt másik nagyhatalom, Anglia szemében. Így a "balance of power" szellemében az angol külpolitika - akárcsak 1878-ban Berlinben - megálljt parancsolt 1885-ben a további orosz terjeszkedésnek. A háborút lezáró béke értelmében az országot három részre osztották. Északon Oroszország, délen Anglia, míg a középső területeken - ütköző államként - meghagyták Afganisztánt. A két nagyhatalom vetélkedéséből végül a nevető harmadik került ki győztesen. A XX. század meglehetősen "lassan" kezdődött Afganisztán számára. A Záhir uralkodó által vezetett ország bölcsen távol tartotta magát a II. világháborútól. A britek 1947-es indiai kivonulása után azonban más külpolitikát kellett követniük. A modernizáció párti uralkodó - ellensúlyozandó a térség erős szovjet befolyását - először az Egyesült Államok felé kívánt nyitni. Ám mivel Washington nem fogadta pozitívan a közeledést, Afganisztán 1955-ben barátsági és együttműködési szerződést írt alá a Szovjetunióval. Az uralkodó 1963-ban leváltotta miniszterelnöki pozíciójából Mohammed Daud herceget, aki 10 évvel később államcsínyt hajtott végre. A király unokaöccse azonban csak a kommunisták támogatásával tudta átvenni a hatalmat az éppen Rómában tartózkodó Zahírtól. A herceg "kiváló" diplomáciai érzékenységről tett tanúbizonyságot, amikor 1975-ben kirúgta a kormányból az őt hatalomra segítő kommunista minisztereket. Majd újabb két év elteltével Moszkvában rácsapta az ajtót az elképedt Brezsnyevre, mondván: utasítást senkitől sem fogad el. Afganisztán függetlenségének megszűnte csak idő kérdése volt. 1979. december 27-én 50 ezer szovjet katona özönlött az országba. A megszállás tíz évig tartott és Afganisztán lett a szovjetek Vietnámja. 13500 orosz katona sosem tért haza.