Élő halakat is szállíthattak a rómaiak

A római hajón talált ólomcső már régóta foglalkoztatja a kutatók fantáziáját. Olasz tudósok szerint a páratlan lelet egy dugattyús szivattyú részét képezte, amely azt a célt szolgálta, hogy a fedélzeten levő halakat oxigéndús vízzel lássa el – olvasható az International Journal of Nautical Archaeology című periodikumban megjelent tanulmányban.

A történészek szerint a halakat ott ették meg, ahol kifogták őket, mivel a hűtés hiánya nem tette lehetővé a szállításukat. Ha a felfedezés igaznak bizonyul, akkor kijelenthetjük: a római hajók élő halakat vittek a fedélzeten kereskedelmi partnereik számára a Földközi-tengeren keresztül.

Az i.sz. 2. századból származó hajót az északnyugat-olaszországi Gradótól kilenc kilométerre fedezték fel 1986-ban. 1999-re készültek el a restaurálással, amelynek eredményét ma a gradói Vízalatti Régészeti Múzeumban csodálhatjuk meg; a 16,5 méter hosszú kereskedelmi vízi jármű fedélzetén vázaszerű tárolóedények kerültek elő, amelyekben feldolgozott makrélát és szardíniát szállítottak.

Carlo Beltrame, a velencei Ca' Foscari Egyetem tengeri régészettel foglalkozó kutatója kollégáival együtt a hajó egyik bizarr alkatrészének funkciójára keresi a választ. Az 1,3 méter hosszú és 7-10 centiméter átmérőjű, ólomból készült cső a tatnál található, s a törzsön fut keresztül. A kutatócsapat arra jutott, hogy ez valószínűleg egy dugattyús szivattyúhoz tartozott, amellyel vizet lehetett pumpálni; a rómaiak ugyan korábban is ismerték a technikát, de hajón ilyet még nem láttak, sőt, maga a szivattyú sem került elő.

A régészek korábban azt gondolták, hogy a dugattyús szivattyúval a hajóaljról származó vizet tudták kiemelni, amely a hajótörzsnél fúrt lyukon keresztül távozott. Beltrame azonban azt állítja, hogy ez inkább láncos kúttal történt, amelynek használata sokkal biztonságosabb és elterjedtebb volt. „Egyetlen hajós sem fúrhatott lyukat a hajógerincbe, mivel ezzel a víz beszivárgásának kockázatát növelte – hacsak alapos oka nem volt rá” – magyarázta a szakember.

A kutatók úgy vélik, hogy egy ilyen méretű hajón akár 4 köbméter víz is elférhetett, amely 200 kilogrammnyi hal tárolását tette lehetővé. Annak érdekében, hogy az élőlényeket friss oxigénnel lássák el, a tankot félóránként kellett cserélni. A szakemberek számításai szerint a dugattyús szivattyú 252 liter friss vizet tudott percenként pumpálni, a tankban levő víz pedig 16 perc alatt cserélődött ki teljesen.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2020

• Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
• Főszerkesztői köszöntő
• Az erotika stílusa: Josephine Baker
• A kis magyar–osztrák háború és következményei
• Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
• Erdélyi életstratégiák Trianon után
• A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
• A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
• Erdélyi fatányéros orosz jazzel