Múzeumban Lenin zsidó származásának bizonyítékai

2011. május 26. 08:15

Először nyílik arra lehetősége az orosz átlagpolgároknak, hogy a saját szemükkel, írásos dokumentumok alapján győződjenek meg a régóta terjedő 'híresztelésről', miszerint Vlagyimir Iljics Leninnek zsidó felmenői voltak.

Korábban

Egy olyan országban, ahol az antiszemitizmus régóta jelen van, egy effajta „örökség” végzetes lehet, főleg azon idős orosz állampolgárok számára, akik áhítattal néznek fel a birodalomalapítóra. Az Állami Történeti Múzeum kiállítási tárgyai között megtaláljuk Lenin nővérének, Anna Uljanova levelét, aki azt állítja, hogy anyai nagyapjuk ukrán zsidó volt, s csak később tért át a kereszténységre.

„Egy szegény zsidó családból jött, a keresztlevele szerint Moses Blank fia volt, a nyugat-ukrajnai Zsitomir szülöttje” – írta Uljanova 1932-ben Sztálinnak, aki 1924-ben, a forradalmár halálakor lépett Lenin helyébe. „Vlagyimir Iljics mindig zsidóként gondolkodott. Nagyon sajnálom, hogy családunk eredetét nem ismerték meg életében” – folytatódik a levél.

A cári uralom alatt a zsidók állandó tartózkodásai helye az ún. csertá oszedloszti nevű tartomány volt, amely a mai Litvánia, Lengyelország, Fehéroroszország és Moldova egyes, valamint Oroszország nyugati részeit fedte le. Sokan keresték a kapcsolatot a bolsevikokkal a cárizmus elleni küzdelem idején, egyesek még vezető szerepet is betöltöttek az 1917-es forradalomban; közülük a leghíresebb alighanem Trockij (eredeti nevén Bronstein) volt.

Az 1870-ben, Vlagyimir Iljics Uljanov néven született forradalmár azonban csupán orosz identitását hangoztatta. (mozgalmi nevét 1901-ben, szibériai száműzetése során vette fel.) A zsidó kultúra népszerűsítésének rövid periódusára a harmincas évek elején Sztálin tett pontot, amikor megkezdte a kommunisták közötti tisztogatást, a zsidók elüldözésére pedig sebtében felállított egy tervet, amely a kisebbség tagjainak összegyűjtését és a kínai határ mentén való letelepítését tartalmazta.

Uljanova megkérte Sztálint: használják fel Lenin zsidó származását arra, hogy eloszlassák, vagy legalábbis korlátok közé szorítsák az országban tomboló antiszemitizmust. „Azt hallom, hogy az utóbbi években megerősödtek az antiszemita hangok, még magában a kommunista vezetésen belül is” – írja az asszony, majd így folytatja: „Nem kellene eltitkolni a tényeket a tömegtől”.

Sztálin elengedte a füle mellett a kérést, s mindent megtett annak érdekében, hogy eltitkolják Lenin származását – magyarázta a kiállítás kurátora. Lenin hivatalos életrajzi kötetében a szerző, egyébként a forradalmár unokahúga, azt állítja, hogy a család csupán orosz, svéd és német gyökerekkel rendelkezik. A levél csak a kilencvenes évek elején került a történészek látókörébe, hitelességét sokan és sokszor megkérdőjelezték.

A kiállítás megvilágítja a Lenin halálával kapcsolatos részleteket is. Lenin 1922-ben, szélütése után állítólag annyira rossz egészségi állapotba került, hogy megkérte Sztálint: mérgezze meg őt. „Nem véletlenül esett a választása Sztálinra. Őszinte bolsevikként ismerte őt, aki egyenes és mindenfajta érzelemtől mentes volt. Ki más mert volna véget vetni Lenin életének?” – teszi fel a kérdést Uljanova. Sztálin eleinte hajlott volna rá, hogy eleget tegyen a kérésnek, de a Politbüro-tagok végül letérítették eredeti szándékáról.