Viktoriánus kori találmány segített a német fegyverprogram felszámolásában

2011. május 17. 09:28 BBC News

A modern mozikban használt 3D-s szemüvegek elvén működő szerkezet segítségével akadályozták meg Hitlert abban, hogy lebombázza Nagy-Britanniát – erről árulkodik a Királyi Légierő (RAF) által készített, digitalizálásra váró több tízmillió fotó.

Korábban

A korai tömegpusztító-fegyverek, a V1-V2 rakéták fejlesztésére irányuló fegyverprogram több ezer élet kioltásával, a háború elhúzódásával és a normandiai partraszállás megtorpedózásával fenyegetett. Ennek megakadályozására hívták életre a Royal Air Force speciális repülőszázadát, az Operation Crossbow (Számszeríj Hadművelet) pedig felderítette, azonosította és elpusztította a rakétaindító-állomásokat.

A pilóták a nácik által elfoglalt európai területek egyes részeiről olyan részletes térképeket készítettek, amelyen a szakemberek szinte minden pontot aprólékosan kielemezhettek. Ezek a képek a Royal Commission on the Ancient and Historical Monuments of Scotland szakembergárdája által használt számítógépes grafikáknak köszönhetően most életre keltek – legalábbis egy részük, a 36 millió másolat nagy részének digitalizálása ugyanis még hátravan.

A háború idején a képek analízisét a RAF buckinghamshire-i irodájában végezték. Az elemzők az ellenséges frontvonalról háromdimenziós képet készítő viktoriánus kori találmány, a sztereoszkóp segítségéhez folyamodtak. A modern 3D-s szemüvegek elvéhez hasonlóan ezek mélységet is mértek, ami az azonosítatlan tárgyaknál (rakéták és indítóállomásaik) bizonyult hasznosnak.

Az eljárás döntőnek bizonyult, a szerkezetnek köszönhetően több ezer ember életét lehetett megmenteni. A Spitfire-nek az angliai csatában betöltött szerepe ugyan jól ismert, de egyes háborús feladatainak már kevesebb figyelmet szentelnek. A Fotografikai Felderítő egységet 1940-ben hozták létre, a pilóták attól kezdve több tízmillió képet készítettek a bevetések során. A háromdimenziós hatás érdekében úgy kellett a felvételeket gondosan egymás után elkészíteni, hogy azok 60 százalékban fedjék egymást.

A 45 méter magasan repülő gépek pilótáinak rendkívüli képességekre volt szükségük: nemcsak képeket kellett készíteni, de ki kellett kerülniük az ellenséges tüzeket is, mindezt úgy, hogy teljesen fegyvertelenek voltak, mivel az öt kamera tömege nem engedte meg, hogy mást is magukkal vigyenek az égbe. „Ez volt a legjobb munka a RAF-ban” – mondta el az egység egyetlen élő tagja, a 88 éves Jimmy Taylor. „A legjobb és leggyorsabb repülőgéppel repülhettünk. Nem volt nálunk se fegyver, se töltény, így nem tudtam senkit sem megölni” – tette hozzá.

Az egység legragyogóbb sikere vitathatatlanul az Operation Crossbow volt. Amikor 1942-ben egy Spitfire az északkelet-németországi Peenemunde fölé repült, három, földből és betonból készült körről készített felvételeket. Ugyan az elemezők kezdetben semmi gyanús jelet nem találtak, később kiderült, hogy a helyszínen egy hatalmas kutatóközpontot működtetnek, a fegyverprogram pedig a németek világháborús győzelmi tervének részét szolgálja.

A terv végül kudarcba fulladt, 1943-ben ugyanis a brit hírszerzés lehallgatott egy beszélgetést, amelyet két elfogott német parancsnok folytatott a fegyverről. A háromdimenziós felvételek segítségével az elemzők Peenemunde-nál egy olyan kört azonosítottak, ahol egy 14 méter hosszú rakéta várt a kilövésre. „Hajnalban dolgoztunk, de nem panaszkodtunk. Nem volt más módszer arra, hogy elmondjuk Európának, milyen veszély leselkedik rá” – mondta el az egykor elemzőként dolgozó, 92 éves Geoffrey Stone. A felderítőgépek nem egyszer 30 méter alacsonyan szálltak, hogy a lehető legtisztább képet készíthessék a területekről. 1943. augusztus 17-18-án 500 bombázó azzal a céllal emelkedett az égbe, hogy a földdel tegye egyenlővé Peenemunde-t.

A légicsapások megakadályozták a V-2-program befejezését, s számos, a programon dolgozó tudóst is sikerült likvidálni. Mikor a fegyvereket áthelyezték Lengyelországba és Németországba, a RAF a francia ellenállókhoz fordult, akik fontos információkkal tudtak szolgálni a fegyverek hollétéről a briteknek. 1943 végén már bizonyossá vált, hogy a németek közel állnak ahhoz, hogy megkezdjék Nagy-Britannia bombázását – s mivel a normandiai partraszállás előkészületei már javában zajlottak, az időzítés nem is jöhetett volna rosszabbkor.

Az Operation Crossbow-t két nappal karácsony előtt indították meg. Összességében sikerként könyvelték el az akciót, a fegyverprogramot azonban nem tudták teljesen mértékben leállítani. A németek kevésbé feltűnő indítóállomásokat választottak, az első V-1 pedig 1944 nyarán meg is érkezett London fölé. (az utolsó 1944. szeptember 7-én csapott le a brit fővárosra.) Összesen kilencezer ember esett áldozatul a támadásoknak, mielőtt a RAF fel nem számolta a V-2-k kiszolgáló infrastruktúráját, a szövetségesek pedig le nem rohanták az indítópontokat.