Egy indiai szolga volt Viktória királynő leghűbb bizalmasa

2011. március 3. 11:43 The Daily Telegraph

Új megvilágításba helyezheti Viktória királynő és Abdul Karim intim kapcsolatát a férfi nemrégiben közzétett naplója, amelyet sokáig a család tartott vissza a kutatók és az érdeklődő szempárok elől.

Korábban

„Nagyon kedvelem őt. Annyira jó, kedves és megértő. Igazi vigasz nekem” – mondta 1888. november 3-án Viktória menyének, Connaught hercegnőjének. A királynő azonban nem szeretett férjéről, Albertről, vagy annak 1861-ben bekövetkezett halála után a helyére lépő John Brownról, hanem egy bizonyos Abdul Karimról, a királyi udvarban szolgálatot teljesítő, üstökösszerű karriert befutó 24 éves indiai szolgáról nyilatkozott ezekkel a szavakkal.

A kapcsolat komoly felzúdulást váltott ki a királyi udvarban, s az egyik legnagyobb skandalumnak számított a királynő 64 éves uralkodása alatt. A Viktóriát követő Edvárdot például annyira felháborította az eset, hogy elrendelte az anyjával és az indiai férfival kapcsolatos összes feljegyzés és fotó megsemmisítését.

A férfi családja azonban megőrizte a titokzatos kapcsolat részleteibe bepillantást engedő leveleket és képeket, valamint előkerült Karim elveszett naplója is. A dokumentumokból kiderül, hogyan került Karim a királyi udvarba, s miként bűvölte el a nála 42 évvel idősebb uralkodót. A Victoria & Abdul című könyv szerzője, Shrabani Basu tavaly jutott a naplókhoz Karim egyik leszármazottjától, a 85 éves Begum Qamar Jehantól, aki jól ismerte a férfit, s érdekes részletekkel szolgált a férfinak a királynőhöz fűződő bensőséges kapcsolatáról.

Karim Viktória királynő megkoronázásának 50. évfordulójára érkezett Londonba, az uralkodó ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy a jelenlevő indiai hercegeket indiai pincérek szolgálják ki. A királynőt szinte azonnal elbűvölte a magas, elegáns férfi, aki alig egy év leforgása alatt a királyi udvar egyik legbefolyásosabb figurájává nőtte ki magát. Karim londoni ott tartózkodásakor ellátogatott az állatkertbe és megnézte a Madame Tussauds-t; a férfit azonban elsősorban nem a városlátogatás érdekelte, azért volt ott, hogy magával az uralkodóval találkozzon.

„Dr. Tylert és engem arra kértek, hogy az ebédlő mellett álljunk, s ott várjunk Őfelségére. A Királynő közeledésének hírére kicsit ideges lettem; őt a Királyi Felség, Connaught hercege és Beatrice hercegnő kísérte. Dr. Tyler térdre ereszkedve tisztelgett előttük, én ugyanezt keleti módon tettem meg. Egy amulettet tartottam a markomban, amelyet a Királynő indiai szokás szerint megérintett. Utána Dr. Tylerrel váltott néhány szót – így ért véget az első beszélgetésem India Császárnőjével” – írja naplójában Karim.

Két nappal később Tyler táviratot kapott a királynőtől, amelyben Viktória a Buckingham Palotába invitálja őket. Az uralkodó a következő sorokat vetette papírra a két indiai szolgáról: „Az egyik Mohammed Buksh, sötét bőrű, mosolygós férfi… a másik sokkal fiatalabb nála, Abdul Karimnak hívják, neki sokkal világosabb a bőre, magas, arckifejezése komolyságra vall. Apja Agrában praktizál. Mindketten megcsókolták a lábamat”.

Karim hamarosan megismertette a királyi konyhát a curry elkészítésének rejtelmeivel, a királynőt pedig urdura tanította. A férfi azonban elégedetlen volt helyzetével, mivel túl megalázónak találta a felszolgálást, naplójában pedig többször hangot adott kínzó honvágyának. Egy másik levéből kiderül, hogyan próbálta Viktória királynő marasztalni a férfit; Edvárd ezt is megsemmisítette, Karim azonban megőrzött belőle egy példányt. Viktória hivatalosan is munshi-vá (tanár) nevezte ki a férfit, de ő lett a királynő indiai papja is. „Ez egy felejthetetlen nap volt, köszönöm Istennek, hosszú életet és boldogságot kívánok Őfelségének” – írta Karim.

Karim szinte mindenhová követte Viktóriát, európai körútjain miniszterekkel és királyokkal találkozott. A királynő még azt is megengedte, hogy a férfi magával hozza a tengerentúlról feleségét, s Balmoralben egy kis házikót is építettek számukra. A kedvező bánásmód természetesen nem volt mindenkinek az ínyére; Karim mindenesetre a királynő legbizalmasabb társává lett, mindenhova elkísérte, s a gyakori együttlétek ellenére Viktória naponta több levelet küldött a férfinak.

A királynő sokszor kérte ki vallásügyekben Karim tanácsát, de mivel a férfi muszlim volt, leginkább saját vallásának próbált kedvezni; egyszer lovagi címet is kért az uralkodótól, ezt a kérést azonban Viktória elengedte a füle mellett. A királyi udvar legnagyobb felháborodását az váltotta ki, amikor kiderült: 1889-ben a királynő és hű szolgája a skóciai Glassalt Shiel-ben egy éjszakát együtt töltött.

Amikor 1901-ben Viktória királynő meghalt, Karimnak a tőle kapott összes levelet át kellett adnia, a napló viszont nála maradt. Edvárd paranoiája nem ismert határokat, a király Indiába is elküldte szolgáit, azzal a céllal, hogy égessenek el minden olyan emléket, amely anyja és Karim kapcsolatára emlékezteti az embereket.