A beszolgáltatási rendszer kudarca

A mezőgazdaságban a fő célkitűzés a tulajdonviszonyok megváltoztatása volt. Az ország művelés alá vont területeiből az MDP elképzelései szerint az első ötéves terv végrehajtása után, 1954-re 60%-nak a szövetkezetek, 6%-nak az állam kezén kellett volna lennie. Az elképzelés megvalósításához eszközként a beszolgáltatás és az adópolitika szolgált volna. A beszolgáltatás már a háború után közvetlenül is létezett, annak eltörlése viszont már 1947-ben megjelent a választási ígéretek sorában. Az ígéretek ellenére az MDP fenntartotta a rendszert, hiszen a készletgyűjtés mellett az alacsony, nem ritkán az előállítási költség alatti begyűjtési árak révén igen jelentős mértékű jövedelem átcsoportosítást is végre tudtak hajtani az ipar javára, mely a hidegháború időszakában nélkülözhetetlenné vált a hadi- és a nehézipar fejlesztéséhez.

A beszolgáltatás a mezőgazdaság szerkezetének és az abból élők társadalmi státuszának átalakításához, megváltoztatásához is jó eszköznek tűnt, ugyanis az egyéni termelők gazdálkodási lehetőségeinek szűkítésével, ellehetetlenítésével – korlátozták a szabad földhasználatot, a kulákokat, tehát a közép- és gazdagparasztokat extra adók sújtották, kisajátították a mezőgazdasági eszközöket stb. – a közös gazdálkodás keretei felé, a téeszek irányába próbálta terelni a földtulajdonosokat.

Az új mezőgazdasági irányelvek az addigitól eltérő irányítást, intézményeket is igényeltek. A meglévő Földművelésügyi Minisztérium mellett 1950-ben létrehozták az Élelmezési Minisztériumot, melynek vezetője Nagy Imre lett. Az új minisztérium azonban nemcsak a begyűjtéssel foglalkozott, így az megszűnt és 1952-ben megkezdte működését a csak begyűjtési feladatokat ellátó Begyűjtési Minisztérium, melyet szintén Nagy Imre irányított. Ügyköre szerint a Begyűjtési Minisztérium felelt a begyűjtés elvi szintű irányításáért, valamint a beszolgáltatás végrehajtásának ellenőrzéséért és lebonyolításáért, valójában azonban a begyűjtési terv fő adataira a Minisztertanács bólintott rá, a részletesebb, az ország egyes részeire kiterjedő adatok kidolgozása pedig az Országos Tervhivatal feladata volt; utóbbi munkában már a Begyűjtési Minisztérium is részt vett. A különböző terményeket a tanácselnök irányításával a helyi tanácsok gyűjtötték be, a munkához a tanácsok begyűjtési részlegeket állítottak fel.

A begyűjtés mértéke évről évre nőtt, 1946-tól számítva 1952-re a beszolgáltatási teher megnégyszereződött. A szántó mellett minden mezőgazdasági területre kivetették a beszolgáltatási kötelezettséget, mely a földek aranykorona értékében progresszív mértékben emelkedett.

A beszolgáltatott termékek átvételi ára nem tartott lépést a begyűjtés megnövekedett terménymennyiségével, az ár alig növekedett, pedig az a szabadpiacon megtöbbszöröződött a begyűjtési rendszer fennállása, 1946 és 1956 között. A hatóságok a begyűjtési hátralékkal bírókat rendszeresen ellenőrizve, zaklatva próbálták rávenni az elmaradt termények beszolgáltatására, szankcióként pénzbüntetést, elzálogosítást vagy akár árverést is kiszabhattak. 1948 és 1955 között 400 ezer gazdát találtak vétkesnek közellátási bűntettben, vagyis ennyien nem teljesítették a beszolgáltatás rájuk kirótt hányadát. A hatóságok a begyűjtési ráta teljesítésekor nemigen vettek figyelembe a termés mennyiségét befolyásoló tényezőt. 1952-ben például rendkívül kedvezőtlen volt az időjárás, így ez évben a padlásokat teljesen lesöpörték. A birtokos parasztság kétharmadának – 800 ezer gazdának – nemcsak a személyre szabott fejadagja nem maradt meg, hanem a tavaszi vetésre szánt vetőmagját is elvitték.

A mezőgazdaságból élőket sújtó intézkedések következtében 1948 vége 1953 nyara között a magángazdaságok száma hozzávetőleg 400 ezerrel csökkent, a magántulajdon aránya a kétharmadára esett vissza. Azok, akik elhagyták saját földjüket beléptek a téeszbe vagy munkát vállaltak az állami gazdaságokban, zömük, 360 ezer fő azonban inkább az iparban vállalt munkát.

A beszolgáltatási terhek Sztálin halála után, az 1953-as hatalmi átrendeződéskor, Nagy Imre miniszterelnökké választásakor kezdtek csökkenni, kisebb lett az adó és a beszolgáltatási kötelezettség, valamint eltörölték az adó- és beszolgáltatási hátralék egy részét is. Lehetővé vált a téesztagok azonnali kilépése, aminek következtében tömegesen hagyták el a téeszeket. Miután 1955-ben újra Rákosi került az ország élére, ismét az erőltetett kollektivizálás lett irányadó a mezőgazdaságban. 1956-ban már a pártvezetés is érzékelte, hogy enyhíteni kell a mezőgazdaságból élők helyzetén, változtatásra azonban már nem maradt idejük, az 1956. októberi események ugyanis elsöpörték helyéről az addigi pártvezetést. S bár a begyűjtés intézményét 1956. október 30-án szüntették meg, a szovjet intervenció pedig megdöntötte a rendelkezést kiadó, Nagy Imre vezette kormányt, az 1956 novemberében felálló kádári vezetés nem újította fel a beszolgáltatás rendszerét.

A teljes cikk a MOL oldalán

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról