Grófi léhaságok Balatonfüreden

Gróf Zichy Géza (1849–1924) azon arisztokraták közé tartozott, akiket kiváló emlékíróként is tisztelhetünk: Emlékeim című, 1912–1913 során két kötetben megjelent műve az érdekesség gazdag tárháza, nem is szólva arról, hogy a gróf roppant élvezetes stílusban, kiváló humorral írt (talán nem véletlen, hogy Stuttgartban németül is megjelent a kötet Aus mein Leben címmel). Írt tehát, méghozzá fél kézzel, mert egészen fiatalon elveszítette jobb karját egy vadászbaleseten. Élete egyébként is bővelkedett a kuriozitásokban, amit kiválóan példáz, hogy ennek ellenére rövidesen Európa-hírű zongorista lett, aki pályája csúcsán a budapesti Operaház intendánsa is volt.

Méltatlanul elfeledett emlékiratai a 19. századi magyar meomárirodalom legszebb példái közé tartoznak, korántsem érdektelen tehát alakját és írását megidézni, mégpedig azt az időszakot, amikor közvetlenül a tragikus baleset után, 1865 nyarán, Zichy Géza megérkezett Balatonfüredre, a kor egyik legfelkapottabb fürdőjére.

Az ifjú gróf ekkor poétikusan ifjú korban volt: mindössze tizenhat éves. Szülei testi-lelki felépülését segítendő küldték gyermeküket Füredre, ő pedig engedelmesen útnak is indult a jeles fürdőhelyre. Azonban épphogy megérkezett, máris Bizay Mihály "kezei közé" került, aki a 19. századi Balatonfürednek egyik leghíresebb/-hírhedtebb alakja volt.

A "nemzet bárója", aki ma már inkább Krúdy Gyula művei révén mint irodalmi alak ismert, évtizedeken át volt Füred afféle népszórakoztatója, ám tevékenysége aligha merült ki a ripacskodásban, mulatságszervezésben, színházi közönségfogásban és szerenádok, macskazenék rendezésében.

A gyulai származású Bizayt, aki persze nem volt báró, 1825-ben Bécsben már csalásért körözték, és buzgón foglalkozott pl. kerítéssel, kártyapartik szervezésével stb. Mozgása követte a prostituáltakét: nyáron Füreden, az év más részeiben a pesti Váci utcában vert tanyát. "Sokban hasonlított Falstaff Jankóhoz: épp oly hencegő, ha ellenállásra nem talált, épp oly gyáva, ha az ember keményen a szeme közé nézett. Hazug, léha, de ötletes" — jellemezte őt Porzó (Ágai Adolf).

Nos, ez az ember csapott le azonnal a tapasztalatlan Zichy Gézára. Ő maga így örökítette meg Bizay entrée-ját: "Balaton-Füreden egy vén piperkőc csodabogár fogadott, fürtös parókával, festett bajusszal: kezében ezüstfogantyús botot hordott, melyre nagy B. két pont és Zay volt bevésve. [...] Ez karonfogott engem, a nagy étterembe vezetett. [...] Legalább húszféle ételt és pezsgőt hoztak s én a vén kalandorral a legvidámabb hangulatban fogyasztottam mindent. [...] Ekkor Bizai dicsérni kezdett s felszólította a jelenlevőket, hogy hangosan éltessenek. 'Éljen!' hangzott minden asztalnál s a fürdővendégek egészségemre ittak. Én kimondhatatlanul szégyelltem magamat s ügyetlenül hajlongtam jobbra-balra, aztán ki akartam egyenlíteni számlámat, de a vén szélhámos közbe vágott: 'Ezt semmiesetre sem engedhetem meg!' s pénztárcámat kezébe véve pénzemmel mindent kifizetett, királyi borravalókat osztogatva végül még 10 forintot vett magához."

Ilyen kezdet után nem is csoda, hogy az alapvetően életvidám Zichy így összegezte füredi életét: "Bohó, zajos élet kezdődött, bálok, csólnakázások, szerenádok, szinház stb. voltak napirenden. [...] Szórakozásaim és mulatozásaim aggodalmas méreteket kezdtek ölteni, a kúra igen jól sikerült."

A kúra olyannyira jól sikerült, hogy a füredi tartózkodás során a fent felsoroltak mellett jelentősen felélénkült a fiatal gróf női nem iránti érdeklődése is. Az örömlányokkal ugyan nem kokettált, ám azt minden további nélkül megcselekedte, hogy női fürdőruhát öltve — akkoriban a hölgyek fürdőruhája ugyebár korántsem volt annyival anyagtakarékosabb az urakénál, mint manapság — a nők számára elkülönített részre úszott a Balatonban. Koslatása balul végződött: "A Balaton egy kötéllel volt elkülönítve a nők és férfiak számára, én női fürdőruhába öltözve, a női fürdőközönség közé vegyültem, de nemsokára felismertek s a fürdőbiztos húsz forint pénzbírságot rótt reám."

Dacára a leleplezéssel végződött akciónak, a továbbiakban sem csappant meg Zichynek a hölgyek iránt különféle formákban felszínre törő figyelme. Ám egy bizonyos határon — legalábbis emlékezései szerint — nem lépett túl, amiben kétségtelenül szerepet játszott tapasztalatlansága is. A maguk módján ezt a lazább erkölcsű hölgyek is értékelték, amint az az alábbiakból kiderül: "A színtársulatnál működött ekkor Sz. kisasszony, mind drámai szende, az öreg Bizay egyre lovalt, hogy udvaroljak a kisasszonynak — bár erre teljes ártatlanságomban semmi hajlandóságot nem éreztem —, a vén korhely elhitette velem, hogy ez hozzátartozik a gavallérsághoz. Egy párszor meglátogattam Sz. kisasszonyt, ki kedvesen fecsegett velem s nagyon megkedvelt. Egy bizalmas órájában két keze közé fogta arcomat, s így szólt hozzám: 'Valamit mondok kicsikém: kerülje az asszonyok társaságát, kár lenne a maga tiszta lelkéért! Ne fecsérelje el életét könnyelműen és óvakodjék a színésznőktől!'"

A füredi vidám napok azonban már nem tartottak sokáig a fiatal arisztokrata számára. Kellemes időtöltésének végéről ekképp emlékezett meg: "Szomorúan búcsúztam […], mint egy elcsapott, tárcanélküli miniszter. Fogadtatásom a szülői házban rövid volt, de nagyon kellemetlen." Hogy mi volt a kellemetlen fogadtatás oka, arról faggassuk ismét a jó tollú gróf elékezéseit: "A szülők eközben hírt vettek szerencsétlen gyermekükről, mire anyám tizenhatodik születésnapomra a következő levelet írta: "Megdöbbenve értesültem a Te mulatozásaidról […], melyek — úgy látom túlságos méreteket öltöttek. […] Még se hallgathatom el, hogy az utóbbi időben rakoncátlanul viselkedtél."

Zichy ambivalens érzésekkel olvasta édesanyja aggódó–feddő levelét, majd pedig — gondolkodóba esve — épp rászánta volna magát a hazatérésre (amiben pénze fogyása is erősen motiválta!), mikor egy váratlan esemény komolyan megerősítette hazatérési szándékában: "Fürdőre küldenek, hogy gyógyuljak, vigasztalódjam és szórakozzam s a javulás sikeres beálltával rám parancsolnak, hogy újra komoly legyek. […] Gondolkodóba estem: az én jó anyám bánkódik, tárcám üresebb életemnél! Komolyan eltöprengtem, hogy jó útra térek, de legjobb szándékom erkölcsi értékétől megfosztott egy rövid sürgöny, mely így hangzott. "Hazajönni! Papa."

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2019

• III. György, az elmebeteg „zsarnok”
• Régi csibészek
• Bajos Lajos mesevilága
• Thomas Alva Edison, a Menlo-parki varázsló
• A számok slampos grófnője
• A rendszerváltoztatás belülről
• Ki tálalt tarhonyát a sziámi királynak?
  
• Hét zenész, aki 27 évesen halt meg
• Kilincs a túloldalon