Amiről a rupphegyi római kori kövek mesélnek

2010. május 10. 09:23 Régészet Budapesten

2009 tavaszán több római kori díszes sírépítmény-elem került elő egy munkagödörben, a XI. kerületben, a Rupphegy déli oldalában, a hat, faragott mészkőelem az Aquincumi Múzeumba került. Aprólékos megtisztításuk után Beszédes József, az Aquincumi Múzeum régésze foglalkozott a leletegyüttes és feliratok értelmezésével. A rupphegyi sírépítmény számítógépes rekonstrukcióját Németh Ádám végezte el.

Korábban

Mint kiderült, a hat római kori leletből öt, köztük két feliratos kőlap összetartozott, s egyazon sírépítmény részei volt. A hatodik darab ezektől teljesen független kőemlék, amely egy sztélé talapzataként funkcionált.

"Már a helyszínen megállapítottuk, hogy a két feliratos kőlap eredetileg egyetlen nagyobb, nagyjából négyzet alakú kőlapot alkotott, amelyet egy későbbi, másodlagos felhasználás során vágtak csak ketté, nagyjából középen. Ezeket minden bizonnyal a késő római korban használták fel, valószínűleg csontvázas sírok számára készítettek belőlük kőládát.

Korábbi sírkövek, kőemlékek szétdarabolása és másodlagos felhasználása egyáltalán nem ritka jelenség a késő római korban. Carnuntum (ma: Bad-Deutsch Altenburg és Petronell, Ausztria) territoriumán például, a császárkor első két évszázadából származó sírkövek túlnyomó többsége másodlagos felhasználásból, késő római kőláda-sírokba beépítve kerül elő. De késő római katonai építkezéseknél is előszeretettel nyúltak az olcsó és nagy mennyiségben rendelkezésre álló korai kőemlékekhez" - írja Beszédes József a BTM honlapján.

A felirat szerint a síremléket Marcus Aurelius Mogetmarus, a trákok első számú lovas segédcsapatának kiszolgált katonája és Aurelia Dumnomara állították még életükben "drága fiuknak", a 20 éves korában elhunyt Marcus Aurelius Aelianus-nak, valamint saját maguknak. S hogy mi derül még ki a feliratból? Az apa (Marcus Aurelius Mogetmarus) a 2. század második felében és a 3. század folyamán Camponában (mai Nagytétény) állomásozó ala I Thracum veterana sagittaria nevű segédcsapat kiszolgált katonája volt, aki leszerelését követően egykori katonai egységének közelében, a mai Budaörs keleti határában telepedett le családjával.

A családfő neve is sok mindent elárul: a Mogetmarus összetett, bennszülött kelta név, jelentése "nagy hatalmú" vagy "nagy vagyonú". Az Aurelius nemzetségi név (nomen gentile) arra utal, hogy a római polgárjogot legkorábban Marcus Aurelius császár uralkodási ideje alatt (i.sz. 166-180), legkésőbb Caracalla császár i.sz. 212-ben kiadott, széleskörű polgárjog-adományozásról határozó rendeletében kapta meg Mogetmarus (vagy esetleg valamelyik felmenője).

Az anya, Aurelia Dumnomara neve alapján ítélve ugyancsak kelta származású volt. A Dumnomara összetett kelta név: a "dubno/dumno" szó jelentése "világ", míg a "marus/-mara" utótag jelentése "nagy". Az Aurelia nagy valószínűséggel a Caracalla kori polgárjog-adományozással függhet össze. A névtörténeti adatok alapján a felirat (és így a síremlék) leginkább az i.sz. 3. század első harmadára, esetleg első felére keltezhető. A család fokozatos romanizációjára utalhat, hogy a kelta származású, valószínűleg frissen római polgárjogot nyert szülők, gyermeküknek már latin hangzású Aelianus nevet adták.

Ám a kövek nemcsak a család eredetéről, az egyes személyek jogállásáról "mesélnek", hanem például arról is, hogy a feliratot állító szülők a tehetősebbek közé tartozhattak. Az összetartozó rupphegyi kőemlékeken ugyanis több olyan nyom figyelhető meg, amelyek arra engednek következtetni, hogy a kőlapok egy több emeletes, összetettebb - tehát költségesebb - sírépítmény elemei lehettek egykoron.

Fotók, és a síremlék rekonstrukciója