Húsz éve voltak az első szabad parlamenti választások Magyarországon

Kerekasztaltól az urnákig

A rendszerváltozás folyamatában a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon fogalmazták meg, majd fogadták el 1989 szeptemberében a résztvevők az úgynevezett sarkalatos törvényeket, köztük az új választójogi törvényt. Miután a Magyar Szocialista Munkáspárt ekkor még viszonylag erős pozíciókkal rendelkezett, jelentős mértékben érvényesíteni tudta akaratát az ellenzéki csoportokkal szemben. Az állampárt reformok iránt elkötelezett vezetői hittek abban, hogy a demokratikus választási rendszer bevezetése esetén is megmaradhat az MSZMP domináns szerepe (akár egy koalíciós kormány keretében), még ha korlátlan hatalmáról le is kell mondania.

Az 1989. októberi parlamenti vitában Pozsgay Imre államminiszter kijelentette: "...ha a Tisztelt Ház elfogadja a kormány által előterjesztett javaslatot, akkor valóban a békés átmenet erőivel fog össze, azokkal, amelyek felül tudnak emelkedni pártszempontjaikon, és együttműködést ajánlottak fel aláírásukkal, támogatást adva a békés átmenethez. (...) Az új választási törvénytervezet szerint a következő Parlament másféle lesz, mint amilyen a jelenlegi (...) Nálunk többpárti politikai küzdelem alakult ki, amely csak ebben a választási formában fejeződhet ki. Ezt kell most megértenie minden képviselőnek, félretéve a régi koncepció jegyében született megfontolásokat."

1989. október 20-án az Országgyűlés 286 igen szavazattal, 20 nem és 24 tartózkodás mellett elfogadta az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvényt. A jogszabály vegyes választási rendszert írt elő, amelyben 176 képviselőt egyéni választókerületben választanak meg, további 152 képviselői helyet a területi (megyei) listákon szerezhetnek meg a pártok, míg a maradék 58 képviselői mandátum sorsa az aránytalanságokat kiegyenlítő országos listákon dől el.

Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök 1989. december 22-én 1990. március 25-re írta ki a parlamenti választások első fordulóját, a második fordulót pedig április 8-ra. Az Országgyűlés 1990. március 16-i hatállyal mondta ki önmaga feloszlatását.

A jelöltállítás 1990. január 24. és február 23. között történt. A törvény értelmében csak az a képviselőjelölt indulhatott a választásokon, aki legalább 750 ajánlószelvényt össze tudott gyűjteni. 1990. február végéig 19 párt állított területi, 12 pedig országos listát. Ez utóbbiak az Agrárszövetség, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazdapárt, a Hazafias Választási Koalíció, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Néppárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Szocialista Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Vállalkozók Pártja voltak.

Az Európa Tanács Magyarországra küldött, 16 állam képviselőiből álló megfigyelőcsoportja megállapította, hogy a választások előkészítése maradéktalanul megfelelt a nyugati demokratikus rendszerekben bevett, szokásos követelményeknek. A külföldi lapok a választási hadjárat utolsó időszakát rendkívül feszültnek minősítették. A beszámolók szerint az idő rövid volt ahhoz, hogy a pártok megismertessék a választókkal programjuk minden elemét, ezért a kampány elsősorban a gazdasági problémák (így egyebek között az árkérdések) köré összpontosult.

43 év után, 1990. március 25-én rendezték meg Magyarországon az első szabad, többpárti országgyűlési választást, annak is az első fordulóját. 34 párt és 1623 jelölt (ebből 199 független) szállt ringbe a több mint 7 millió 798 ezer választásra jogosult szavazatáért. Az első forduló során 4 millió 900 ezren járultak az urnákhoz, a részvételi arány 65,10 százalékos volt.

A négyszázalékos parlamentbe jutási küszöböt a területi listákon 6 párt érte el: az MDF 24,73 százalékot, az SZDSZ 21,39 százalékot, az FKgP 11,73 százalékot, az MSZP 10,89 százalékot, a Fidesz 8,95 százalékot, a KDNP 6,46 százalékot kapott. Az egyéni választókerületekben 5 helyen volt eredményes a választás: az MDF képviseletében induló Debreczeni József, Raffay Ernő és Király Zoltán, valamint Németh Miklós és Deme Zoltán független jelöltek kapták meg a szavazatok több mint 50 százalékát, s jutottak már ekkor mandátumhoz. A választás első fordulója Hajdú-Bihar megye 4. számú, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 4., 5., 7., 8. számú egyéni választókerületében érvénytelen volt, mert ezeken a helyeken a választópolgárok több mint fele nem szavazott.

1. Kerekasztaltól az urnákig
2. A második forduló

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. A közjogi rendszer átalakítása Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A rendszerváltoztatás belülről
• Kilincs a túloldalon
• A bölcs „tolmács”
• Az én 89-em
• A Kádár-rendszer darázsfészke
• Moderata durant: az önmérséklet megedz
• A kór újra támad
• Kormányzás ellenszélben
• Antall József közelről