A kastély Mikosszéplak település határában áll, amelynek a földesurai a XIII–XIV. században a Németújváriak (Kőszegiek) voltak, majd a Kanizsai család is szerzett itt birtokrészeket. A sárvári uradalomhoz hasonlóan a Kanizsai családtól az 1530-as években a Nádasdy família tulajdonába került a falu.

Később a kastély bal oldalhomlokzatához földszintes pálmaházat és gótizáló kápolnát építettek.

A XVIII. században a gróf Festetics családhoz került zálogba a település, minden bizonnyal a Festeticsek nevéhez fűződik a Mikosszéplak központjában álló régi kúria felépítése, amelyet földszinti, boltozatos termeinek stílusjegyei alapján a XVIII. század második felében emelhettek.

A XVIII. század végén már ismét a Nádasdy grófok tulajdonát képezte a település és kúria, ugyanis Széplakot ők adták el a XIX. század elején báró Mesznil Jánosnak, aki ezután a település belterületén álló régi kúriában lakott. Mesznil Jánostól 1836-ban báró Mikos László Vas vármegyei főjegyző, királyi táblai ülnök, államtanácsos vásárolta meg a kúriát és a birtokot. A taródházi Mikosok 1669-ben kaptak nemességet, majd László államtanácsost 1825-ben magyar bárói rangra emelték. Mikos (I.) János Vas vármegyei főszolgabíró fiának, Edének a gyermekei már Széplakon születtek 1841-től, a família korábban (Sorkifalud)–Taródházán volt birtokos, amelyre Mikos László 1776-ban kapott királyi adományt Mária Teréziától.

A Mikosszéplak községtől keletre fekvő Mikosdpuszta korábbi neve Belső-Soreke volt. A pusztát akkor létesítették, amikor báró Mikos Ede itt építtette fel a romantikus historizmus stílusjegyeit magán viselő, döntően neogótikus formaelemeket hordozó, rendkívül reprezentatív új kastélyát. A rezidenciát egy tölgyerdő tisztásán emelték, a tereprendezés során hatalmas földmunkát végeztek, és egy mesterséges dombot is létesítettek, hogy az új kastély helyét kialakítsák. Az építkezés 1857 és 1866 között zajlott egy bécsi építész tervei alapján. Később a kastély bal oldali oldalhomlokzatához földszintes pálmaházat és gótizáló kápolnát építettek. (Egykor a hátsó homlokzat egyik tornyát magas toronysisak borította, amelyet később tűzveszélyessége miatt le kellett bontani.) Saját áramfejlesztő-telepet is létesítettek Mikosdon, a főépület vízvezetékeit és központi fűtését Angliából hozatott anyagokból készítették.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2010. tavasz számában olvasható.