Egyetlen falu őrizte többszólamúságunkat

2009. december 27. 10:40

A többszólamú református zsoltáréneklés ritka népi hagyományát Szászcsáváson a legegyszerűbb földműves is ismeri.

Korábban

Marosvásárhely közelében, a Kis-Küküllő völgyében található Szászcsávás különlegessége az évszázadokon keresztül apáról fiúra örökített többszólamúság. A magyar zenetörténetben kuriózumnak számít, hiszen a népdaléneklésben is általános az egyszólamúság.

A szászcsávási többszólamú népdaléneklés a középkori nyugati egyetemeken gyakorolt kórushangzásból eredeztethető. Magyarországon a reformáció korában a kóruséneklésben terjedt el a többszólamúság, a nyugati egyetemeket megjárt protestáns teológusok honosították meg, de a legtöbb helyen nyoma veszett. Szászcsáváson viszont a mindennapok része: kottaismeret és kóruspróba nélkül is mindenki ismeri.

A szászcsávási kórushagyomány a szólamok száma és szerkesztési elvei alapján a bázeli hagyományra vezethető vissza. Az ötszólamú éneklést a 19. század közepén Dali István segédpap és Belle József tanító vezetette be a faluban. A csávási dalárda legendás vezetője, Dézsi Ferenc (1950–2002) zenetanár, karnagy volt. Munkájának eredménye, hogy a szászcsávási dalárdában apáról fiúra terjedő énekkari technikát a helyi közösség máig használja – nemcsak zsoltárokat, kórusműveket, de bármilyen dallamot képesek azonnal több szólamban elénekelni istentiszteleteken, lakodalmakban, mulatságokban.

A szászcsávási hangszeres zene hagyományosan a cigányokhoz kötődött. Az itteni tánczenét meghatározó hegedű-kontra-bőgő által alkotott vonós hangzást továbbörökítő szászcsávási zenekar 1976 óta játszik együtt.

Az énekes és a zenekari hagyomány ápolásában is fontos szerep jut a nyaranta megrendezett szászcsávási népzene- és néptánctábornak. A hagyományőrzés érdekében a Kis-Küküllő menti falu minden évben népdaléneklő versenyt is hirdet.