A német békeszerződés kilencven éve

"Kinek ne száradna le a keze egy ilyen béke aláírásától?" - sóhajtott fel állítólag Philipp Scheidemann akkori német kancellár 1919 tavaszán, az antant békediktátumának megismerésekor.

A párizsi békekonferencia hosszú és kemény politikai csatáinak meghatározó személyiségei Woodrow Wilson, az Egyesült Államok elnöke, a franciákat képviselő Georges Clemenceau miniszterelnök, David Lloyd George, Nagy-Britannia miniszterelnöke, valamint Vittorio Emanuele Orlando olasz miniszterelnök elsősorban francia sugallatra, kemény feltételeket szabtak Németország és szövetségesei számára, amelyeket a legyőzöttek bevonása nélkül dolgoztak ki.

Míg az amerikai és az angol vezetők ésszerű békefeltételekre törekedtek, Georges Clemenceau Németországot katonailag, politikailag és gazdaságilag annyira meg akarta gyengíteni, hogy többé ne legyen képes háborút indítani Franciaország ellen. Sőt, a német delegációnak abba is bele kellett törődnie, hogy a konferencia napja egybeesett az 1871-es porosz francia háborút lezáró fegyverszünet aláírásának napjával, amikor Franciaország elveszítette Elzász-Lotharingiát. Az egybeesés nyilván nem volt véletlen.

A béke értelmében Elzász-Lotharingia újból Franciaországhoz került. A Párizs által szintén követelt Saar-vidéket viszont 15 évre a nem sokkal korábban, 1919. április 28-án megalakított Népszövetség irányítása alá, az ott található bányákat pedig francia tulajdonba helyezték. Németország elvesztette továbbá Posent (Poznan), Nyugat-Poroszországot és a Memel-vidéket. Eupen-Malmedy (a belga határ mentén), Szilézia, Észak-Schleswig és Kelet-Poroszország egy része sorsáról népszavazás döntött. Ez összesen 70 ezer négyzetkilométer európai terület és 7,3 millió főnyi lakosság elvesztését jelentette.

Emellett Németország elveszítette minden gyarmatát, s jóvátételképpen át kellett adnia évi cink- és vasérctermelésének 75 százalékát, kőszéntermelésének 28 százalékát, évi burgonya- és gabonatermésének 20 százalékát. A szerződés kimondta Ausztria és Németország egyesülési tilalmát. Németországnak meg kellett szüntetni az általános hadkötelezettséget, s a hadseregének létszámát 100 ezer főben maximálták. Igencsak érzékeny veszteségnek számított Németország számára, hogy le kellett mondania összes gyarmatáról is, ami majdnem hatszor akkora terület - mintegy 3 millió négyzetkilométer - volt, mint az anyaország. Az így elvesztett részek formálisan a Népszövetség felügyelete alá kerültek.

Brockdorf-Rantzau külügyminiszter már a május 7-i átadáskor tiltakozott, míg Scheidemann kancellár "Németország időzített halálos ítéletének" nevezte, majd elutasította a békefeltételek aláírását és lemondott. Új koalíciós kormány alakult Gustav Bauer kancellársága alatt, amely úgy döntött, hogy aláírja a szerződést.

A békeszerződés 1920. június 28-án lépett életbe miután ratifikálta Németország, Nagy Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán. Az I. világháborút lezáró versailles-i béke megalázó feltételei újabb konfliktusok forrása volt, s hozzájárult a németországi revánsvágy kialakulásához.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

29. A kétpólusú világrend
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Alig egy évtizeddel élte túl a jugoszláv állam Josip Broz Titót
• Mind az Anschlussról, mind a Habsburgokról lemondott Ausztria az önállóságért
• Megnyerhetetlen versenybe kényszerítette Moszkvát a „csillagháborús” terv
• 1958-ban elsüllyedt amerikai tengeralattjárót fedeztek fel Hawaii mellett
• Azonnal heves indulatokat gerjesztett világszerte Churchill híres fultoni beszéde
• Az emberélet nem számított, Észak-Vietnám elérte célját a Tet-offenzívával
• Egy spanyol halász segítségére is szükség volt az elveszett amerikai hidrogénbombák megtalálásához
• Kiment a mosdóba, majd a vonaton hagyta 1953-ban a hidrogénbomba titkos dokumentumait
• A Szovjetunió vonakodó segítségével vált atomhatalommá Kína