Új dokumentum 1956. október 23-áról
2008. október 21. 10:52 Rainer M. János 1956-os Intézet
Új dokumentum került elő az 1956. október 23-i forradalomról. A Nagy Imre és a tüntetők képviselői közötti tárgyalásokat megörökítő feljegyzést Fenyvesi Mária országgyűlési gyorsíró készítette a Parlament miniszterelnök-helyettesi tárgyalójában.
Ez év júniusában került nyilvánosságra annak a gyorsírásos feljegyzésnek az 1989-ben készült átirata, amely szó szerint rögzítette Nagy Imre 1956. október 23-i beszédét a budapesti Kossuth téren. Rodenbücher Katalin egyetemi hallgató bukkant rá Fenyvesi Mária, a kitűnő parlamenti gyorsíró idestova húsz éve készített átiratára. Fenyvesi kissé elkésett, vagy nehezen tudott bejutni az épületbe, így a beszéd első mondatairól lemaradt. Nem rögzíthette az ominózus „Elvtársak!” megszólítást és a nyomában támadt elutasító hangzavart - pedig amúgy feljegyzése pontosan megörökítette a Nagy Imre rögtönzött mondatai nyomán hallható reakciókat is. Ezek pedig korántsem voltak egyöntetűek, még kevésbé kedvezőek. (Nagy beszédének még aznap este elkészült egy „szerkesztett” változata, amelyet az MTI leadott a reggeli lapoknak. Ezt a szöveget helyezték el a Nagy Imre-per vizsgálati iratai között is.
A beszéd végén Nagy Imre többször felszólította a tüntetőket, hogy térjenek békésen haza, akik ezt láthatóan nehezen, vagy egyáltalán nem akarták tudomásul venni. Végül elkezdte énekelni a Himnuszt, majd végleg elköszönt és az erkélyről visszatért az épületbe. Fenyvesi Mária pedig követte, s elkészítette a nevezetes sztenogram folytatását. Nagy valamivel este kilenc után mondta el beszédét, a gépirat 21. oldalának alján pedig Hidas István miniszterelnökhelyettes azt mondja: „... de tíz óra van!” - és a leirat még négy és fél oldalon át folytatódik. Vagyis Fenyvesi Mária azt rögzítette, ami a miniszterelnökhelyettesi tárgyalóban körülbelül negyed tíz és negyed tizenegy között elhangzott.
Ebben a nagyjából egy órában a szobában tartózkodott három miniszterelnökhelyettes: Erdei Ferenc, Mekis József (ő volt az iroda gazdája) és Hidas István; Nagy Imre; Déry Tibor, Veres Péter, Aczél Tamás írók, valamint Fazekas György újságíró, akik Nagy Imrét kísérték Orsó utcai lakásáról a Kossuth térre; az egyetemi hallgatók küldöttsége, akiket már akkor bebocsátottak a Parlamentbe, amikor a tömeg eleje térre érkezett; továbbá mások, részben az épületből, részben tüntetők a térről. Utóbbiakat Fenyvesi természetesen nem ismerte. Néhányukat bizonytalanul vagy alig - így a 14. lapon megszólaló "bajuszos férfit" a 19. oldalon a „KISZ” (helyesen: DISZ) nevében szóló szavaiból azonosította Fazekas Györggyel (a 23. oldalon már meg is nevezte). Mint a 4. oldalon olvasható megjegyzéséből kiviláglik, Fenyvesi Mária nem is fért oda az asztalhoz, állva dolgozott, vagyis a feljegyzés minden bizonnyal töredékes. Ám ezzel együtt is páratlan - az akkori nyilvánosság viszonyai és az akkori technikai feltételek között. Fenyvesi Mária csaknem pontos lenyomatot készített a magyar forradalom első pillanatainak egyikéről, egy kiemelkedően fontos színtéren, ahol kiemelkedően fontos szereplők voltak jelen.
A Nagy Imre-beszéd felemás fogadtatása nyomán a jelenlévőket elsősorban két kérdés foglalkoztatta: mit tesz most a tömeg és hogyan reagál a tömegtüntetésre a hatalmi központ, amelyet mindenki a párt vezetésével (Politikai Bizottságával) azonosított. Az emberek hazamennek-e (s ha nem, hová?), illetve fellépnek-e a tömeggel szemben a fegyveres testületek. Az izgatott beszélgetés közben mindkettőről érkeztek hírek, a második kérdést illetően a legdrámaibb a Magyar Rádió épülete előtti összecsapásról (8. old.).
A jelenlévők közül a tüntetők „képviselői” azt szerették volna, hogy ha már a téren Nagy Imre nem állt az „élükre”, ezt "pótlandó" mondjon azonnal beszédet a Rádióban. E második október 23-i beszédében mintegy hozza be az első beszéd okozta késést, mondjon valamit a követelésekről (a műegyetemi pontokról), esetleg mondja el, hogy kész átvenni a kormányzást. Erdei Ferenc, aki a három jelenlévő kormányfő-helyettes közül láthatóan a leginkább értette, hogy mi is történik (talán azt is, mi történhet) - ugyanakkor azonban nem a tüntetők oldalán állt! - ezt finomította arra, hogy Nagy mondja el másodszor is, a Rádióban is első beszédét, a megnyugtató, az indulatokat leszerelő mondatokat. Az érezhetően megrendült és zaklatott Nagy Imre továbbra is beszédjének mondatait ismételgette a higgadtságról és a fegyelemről - Erdei megoldására, hogy menjen a Rádióhoz, nem mondott se igent, se nemet.
Ahogy az idő előre haladt - s ahogy, feltehetően, hírek érkeztek a térről távozó emberekről - a radikálisabb hangok háttérbe szorultak. Nagy Imre elhallgatott. A prímet átvették a jelenlévő pártellenzékiek, akik elsősorban itt is pártvezetésnek beszéltek - a két másik miniszterelnökhelyettesnek, Mekisnek és Hidasnak. Ők is a tömeg megnyugtatására törekedtek. A feszültség feloldását nézetük szerint a pártvezetés azonnali nyilatkozata (reformról, változásokról, Nagy Imre miniszterelnöki kinevezéséről stb.) majd gyorsan kidolgozandó részletes reformtervei biztosítanák. A folyvást közbe-közbevágó tüntetők mellett elbeszélve belebonyolódtak abba, hogy a PB vagy a Központi Vezetőség jogosult dönteni, s hogy vajon mikor kell összehívni az utóbbit: október 31-én (ahogy híre jött), esetleg korábban, vagy azonnal.
Végül Déry Tibor találta meg a formulát: Hidas és Mekis vigyék át Nagyot az Akadémia utcai pártközpontba, hogy ott megfogalmazzák a nyilatkozatot a kibontakozásról. „A nemzetet értesítsük arról, hogy a Politikai Bizottság Nagy Imre elvtárs részvételével tárgyalja az ifjúság... - mondotta Déry, de mielőtt befejezhette volna, Mekis közbevágott: - Ezt helyesnek tartom, de ne tudatosítsák, hogy hova mennek.” A diákküldöttek utolsó próbálkozását, hogy hadd lehessenek jelen a PB ülésén, Mekis és Hidas már meglehetős magabiztossággal szerelték le. „Akkor is ebben az országban rendnek kell lenni!” - közölte Hidas. Mekis a PB iránti tiszteletre hívott fel - bár hozzátette: amíg a [PB a] helyén van... Erdei utolsó figyelmeztetésére, hogy legalább a diákság küldöttei menjenek e Rádióhoz - „miután tragikus dolgok történhetnek” - végül is mindenki elhagyta az irodát. Mekisék Naggyal a pártközpontba, a küldöttek a Rádióhoz indultak azzal, hogy majd visszatérnek megtudakolandó a döntéseket. Fenyvesi Mária feljegyzése itt ér véget.
Ami egészen különleges pillanatot örökített meg. 1956. október 23-án este a reformokért, változásokért tüntetők soraiból Mekis szobájába tóduló fiatalok már érezték a forradalom lendületét, de még nem értették saját erejüket, s azt sem, hogy az ember, akit akartak, miért nem folytatja az utat velük. Pedig Nagy beszédéből megérthették volna. Nagy Imre Kossuth téri fogadtatásának sokkhatása alatt állt és s nem értette meg, mennyi minden múlhat rajta abban a pillanatban. A pártellenzékiek azt szerették volna, ha korábbi elképzeléseik kapnak zöld utat, s ez az út a Pártközpontba vezetett, ahol a vezető testületek Naggyal az élen átalakulnak majd. Mekis és Hidas szerettek volna kiszabadulni a csávából. Akadtak megszólalók, akik a különleges és magas közönségnek a maguk tisztes rögeszméit adták elő, mint az a jogász, aki a nyílt tárgyalás követelését elemezte. A közelgő bajt talán leginkább Erdei érezte meg, de ő is megkönnyebbült, amikor Déry és Hidasék megoldása kialakult. Október 23-a valódi főszereplőit, a tüntető budapestieket alkalmi küldötteik egy pillanatra megidézték a neogót falak között. Ha ott lenne, ahol mi voltunk! - mondotta egyikük, feltehetően Nagy Imrének. Még nem volt ott. A Mekis-irodában közel került hozzájuk, de a nap végén inkább távolodott, s hosszú napok kellettek, hogy ismét közel kerüljön.
Az 1956-os Intézet oldalán az 1989-es átiraton az eredeti formát képként megőrizve közlik. A nyilvánvaló elírásokat (Hidas Antal Hidas István helyett, Mekiss Mekis helyett) sem javították. A gépirat Nagy Erzsébet hagyatékából került elő.
Az eredeti cikk az 1956-os Intézet oldalán
Támogasd a
szerkesztőségét!
![2024. nyár: Hírhedt emberrablások](/ih0Ax/article_issue/.275x275/167.jpg)
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/a01f91ced050cecd7355bc9df458a3a2.jpg)
![VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés / 19. Magyarország a második világháborúban](/ih0Ax/label/.cut-640x400/810.jpg)
19. Magyarország a második világháborúban
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
- A pokol hajnala: 500 ezer szovjet katona zúdult az erőddé nyilvánított Budapestre
- Ma is rejtély, kik és milyen okból bombázták le Kassát
- A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt
- Szándékosan hitették el a szövetségesek Kállay Miklóssal a balkáni partraszállás gondolatát
- Sztójay Döme, a magyar Quisling
- "A népirtáshoz időnként elegendő néhány száz pokolian elszánt ember"
- Marhacsordákat is bombáztak a szövetségesek Magyarországon
- "Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél"
- Szatmári néptánccal és népzenével készül a 18. PanyolaFeszt 12:20
- A Rubik-kocka lesz a fényfestő verseny témája a Zsolnay Fényfesztiválon 11:20
- Népszerűségének is köze volt Diana hercegné halálához 08:20
- Hitler legrégebbi harcostársa volt a hosszú kések éjszakájának fő célpontja tegnap
- Egyszer még egy busz is átugratott a Tower Bridge csapóhídján tegnap
- A trónviszályok ingatták meg a hatalmas Perzsa Birodalmat tegnap
- Élete végéig a legitimisták egyik vezéralakja volt ifjabb Andrássy Gyula tegnap
- Életveszélyes kaland is lehetett némelyik zarándokút a középkorban tegnap