Elszakadás a sztereotípiáktól: női szerepek a magyar társadalomban
2008. július 18. 11:57
Az EU célkitűzései között hangsúlyosan szerepel a női kutatók számának emelése, ám nagy áttörésről egyelőre nem beszélhetünk - mondta el a Múlt-kornak Palasik Mária.
Korábban
Az innovációmenedzsmenttől a nők választói magatartásáig
| Dr. Palasik Mária történész 2005-ben habilitált az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos kutatója. Kutatási területe a második világháború utáni magyar történelem: politika- és nőtörténet. 2002-től a WiTEC (European Association for Women in Science, Engineering and Technology) magyarországi koordinátora, 2005-től a szervezet háromtagú nemzetközi vezetőségének a tagja. Nők a tudományban témában több európai uniós projekt, így például az Unicafe vezetője. Tagja az állambiztonsági iratok átadását értékelő szakértői bizottságnak (ügynökbizottság) is. |
Szakmai pályája különösen izgalmas: hogyan jutott el a 20. századi politikatörténettől, majd Budapest történetének kutatásától a nőtörténet rendszerváltás utáni problematikájának bogozgatásáig?
Ennek a Műegyetemre visszanyúló története van, ahol közel két évtizedig tanítottam, majd egyetemi docensként habilitáltam is. Az egyetemi szabadság elég nagy volt, és a 2000-ben alakult Innovációmenedzsment és Technikatörténet Tanszéken filozófusok, gazdaságtörténészek, tudománytörténészek, meg két politológus-történész dolgozhatott együtt.
Itt kezdtem tanítani várostörténetet, 1956-os forráselemző szemináriumom is volt, illetve foglalkoztam a rendszerváltással is. A tanszékvezető, Hronszky Imre eleve úgy hívott, hogy várostörténetet tanítsak, de azt kérte, hogy a másik kutatási területem legyen a nők története, mert az innováció egyik forrását a nők jelentik. Nem állítom, hogy semmit sem tudtam a témáról, viszont módszeresen elkezdtem utánanézni, kutatni. A konferencia jelentkezéseimet sorra mindenhol elfogadták, s idővel az Európai Bizottság egyik szakértőcsoportjának lettem tagja. Mondhatni, beletanultam ebbe a szakmába.
A tanszékünket viszont 2006-ban megszüntették egy egyetemi tanácsi határozattal, amikor jogutód nélkül megszüntették Z. Karvalics Lászlóék Információmenedzsment Tanszékét is. Rendesek voltak persze, mert két évvel korábban megszületett az egyetemi tanácsi határozat, tehát nem volt mese, tudható volt, hogy mindenkit elküldenek. Mivel habilitáltam is, nekem azt mondták, hogy megtartanak, de nem volt olyan tanszék, aminek a profiljába a mi tárgyaink beleillettek volna. Ekkor elhatároztam, hogy nem várom meg, hogy a sorsomat mások vegyék a kezükbe: én döntök magamról. Gyarmati György, a Történeti Levéltár igazgatója ekkor szólt, hogy van egy státusza, így még a tanszék megszűnése előtt egy évvel átmentem hozzájuk. Félállásban tanítottam még egy évig, amíg a tanszék létezett.
A tanszéken a nők és a tudomány lett a profilom, azt kutattam, hogy a mérnöki pályára, műszaki felsőoktatásba hogyan kerültek be a nők, mi jellemzi a helyzetüket. Mindezt egy férfi tanszékvezetőnek köszönhetem. Korábban az 1945 utáni politikatörténetet kutattam, a politikai perekkel és a 45 utáni pártrendszer változásaival foglalkoztam. Később kikötöttem a kényes témáknál - az ELTÉ-n a habilitációm például a politikai rendőrség történetéről szólt, s ezt továbbra is kutathattam, de nem munkaköri feladatként. Emellett meg kellett tanulnom az EU történetét, amit odáig vittem, hogy 2004-ben Jean Monnet professzor lettem.
Most megjelent könyve, amelyet szerkesztőként és több tanulmány szerzőjeként is jegyez, melyik kutatásból ered?
A könyv a Politikatörténeti Intézet "Nők a privát szférán túl" című projektjén alapul, amelyet még Lévai Katalin és Kiss Róbert indítottak, majd lassan kiszálltak belőle, mert a politizálás nem fért össze a kutatással. A projekt hónapokig akadozott, és akkor Földes György főigazgató felkért, hogy ismerve munkabírásomat és módszerességemet, vegyem át a vezetését. Az eredeti elképzésekkel szemben megszülető történeti háttér is ennek köszönhető: bár a Lévai-féle alapelképzelést tiszteletben kellett tartani, a részletekben szabad kezet kaptam. Akkor azt mondtam, nézzük meg, mi minden hiányzik még a 20. század történetéből. Bármennyire is sokat dolgoztunk vele, szintetizálásra még mindig nem vállalkozhattunk, mert nagyon sok alapkutatást kellene még elvégezni. Épp ezért a könyvben nagyon sok kérdést fogalmaztunk meg, hogy mi mindent lehetne illetve kellene még kikutatni, megírni.
Hol vannak a legnagyobb fehér foltok a 20. századi nőtörténetben?
Izgalmas terültet a választói magatartás, hiszen igazán semmit sem tudunk a női választói magatartásról. A szociológusok időnként - főleg a rendszerváltás óta - próbálnak ezzel foglalkozni, feldobnak témákat, amelyek aztán gyorsan elfelejtődnek. Szerintem hallatlanul érdekes lenne - még egy nagydoktori disszertációnak is -, ha mindezt valaki módszeresen végignézné. Vannak ugyanis választások, amiket a nők döntenek el, de soha senki nem nézte végig a női jelöltek programját, hogy milyen retorikával indulnak, hogyan próbálják megszerettetni vagy elfogadtatni magukat. Én azt gyanítom, hogy többnyire férfias programmal, és meglehetősen férfias szóhasználattal.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
