Datálták Stonehenge prototípusát

A Stonehenge körül elterülő wiltshire-i vidéken, Dél-Anglia szívében sok, a történelem előtti korokból fennmaradt építmény található; Woodhenge, Dutrington Walls, Cursus és több mint 350 sírdomb őrzi az itt élt félnomád pásztorközösségek emlékét, akik állatokat tenyésztettek, búzát termesztettek, és a Salisbury síkságon imádták isteneiket.

A Cursust 1723-ban William Stukeley fedezte fel, és egy nagyjából 100 méter átmérőjű kör, amely Stonehenge-től fél kilométerre északra található. A kutatók egyelőre még nem tudják, mire használhatták. Az ott talált jelek alapján azonban valószínű, hogy egy szent vagy egy elátkozottnak tartott, és épp ezek miatt elzárt terület lehetett.

A legutóbbi ásatásokra a múlt nyáron került sor, amikor öt angol egyetem végzett munkálatokat a körnél a National Geographic Society és az Arts and Histories Research Council támogatásával. Akkor találtak egy őskori eszközt is, amelynek datálása meglepő eredményeket hozott. Amikor ugyanis elvégezték a radiokarbon vizsgálatokat, kiderült, hogy az a korábban gondoltnál sokkal régebbi, azaz nagyjából i.e. 3600 és 3300 között készíthették.

Thomas szerint az építmények egy összefüggő hálózatot alkothattak, és ezek közé tartozott a később megépített Stonehenge is. A kutató a korábban folytatott vizsgálatokra utalva jelentette ki, hogy bár Stonehenge első építőinek megjelenését minden bizonnyal sikerülhet datálni, az már most is biztos lehet, hogy a Cursus mintegy előtanulmány lehetett a neolitikus Lourdes-nak is tartott építményhez.