Forradalom a cannes-i filmfesztiválon

Párizsban délután barikádokat emeltek a rendőrökkel összecsapó diákok, de a cannes-i filmfesztivál 1968. május 10-én ugyanúgy indult, mint máskor: a Croisette a nyárias tavaszban ünnepelt, a rendezők színésznőket hódítottak. Michelangelo Antonioni Monica Vittit készült feleségül venni, Claude Jade már kiválasztotta menyasszonyi ruháját François Truffaut-val kötendő júniusi esküvőjéhez, Roman Polanski új barátnőjével, Sharon Tate-tel egy vörös Ferrariban érkezett Saint-Tropez-ba.

A nyitógálán az Elfújta a szél felújított változatát vetítették, de a fővárosban zajló események miatt a kulturális miniszter lemondta részvételét a megnyitón. A kritikusok viszont már az első naptól a versenyt nyitó forradalmi Jancsó-filmért lelkesedtek.

Negyven évvel ezelőtt még nem a cannes-i szervezők válogatták a fesztivál versenyprogramját, hanem egy-egy meghívott ország kormánya jelölte ki azt a filmet, amelyet abban az évben a legjobbnak tartott. A válogatás ezen módja, és ebből fakadóan a versenyprogram akadémizmusa ellen tiltakozásul hozták létre francia filmrendezők és kritikusok a fesztivál párhuzamos programjait, 1962-ben a Kritikusok Hetét és 1968-ban a Rendezők Kéthetét.

Az 1968-as magyar versenyfilmről azonban a Le Monde úgy vélte: "szemben (a verseny) frivol és középszerű képeivel itt van a Csillagosok, katonák ... Végiggondolt, az esztétizálásig kézben tartott, formai szigorúsággal megkomponált és a történet olyan jelentést hordoz, amelyről azonnal felismerni Jancsó tehetségét és eredetiségét. Ez az alkotás reflexió arról, hogy milyen volt, és hogy feltehetően milyen is lehet a forradalom" - írta 1968 májusában Yvonne Baby "a vörösök és fehérek egyenlőtlen harcáról".

A francia kritikusok szövetsége a lázadó diákok melletti szolidaritásból és az országos sztrájkhoz való csatlakozás céljából május 13-án a filmfesztivál felfüggesztését kezdeményezte, miközben a nizzai diákok tüntetéseire könnygázzal válaszoltak a rendőrök. De a fesztivál folytatódott. Május 18-án azonban a francia új hullám rendezője, Francois Truffaut megérkezett Cannes-ba, hogy beszámoljon: Párizsban Henri Langlois-t, a Cinématheque vezetőjét kirúgta a kormány és ezért a mozirajongók összecsaptak a rohamrendőrökkel.

A sajtótájékoztató egy pillanat alatt a fesztivál szabotálásba fordult: "Ezer filmest érintő nemzeti ügyről van szó, akiktől azt kérjük, hogy a de Gaulle-i hatalom ellen tiltakozásul ne engedjék, hogy folytatódjon a fesztivál!" - hangsúlyozta a francia filmrendező, akinek felszólítására kollegái azonnal elfoglalták a dísztermet. Carlos Saura és barátnője, Géraldine Chaplin más filmesekkel, köztük Jean-Luc Godard-ral a függönybe kapaszkodva akadályozták meg, hogy a spanyol rendező versenyfilmje, a Borsmenta koktél vetítése megkezdődjön.

A nyugati-európai rendezők sorra vonták vissza filmjeiket a versenyből, a Le Monde beszámolója szerint azonban a kelet-európaiak, a zsűritag Polanski, valamint Milos Forman, Jan Nemec abszurdnak tartották, hogy azért, mert a franciák számára kapitalista szimbólum Cannes, megszakadjon a fesztivál. A lengyel Polanski azt hangsúlyozza, hogy a cannes-i részvétel a kelet-európai kis országok rendezőinek presztízst és néhány hétig a szabadság és az álmok reményét jelenti. Nemec egy francia zászlót akasztott ki Forman ablakába. A cseh rendezőt néhány óra múlva az alatta lakó Orson Welles hívta fel azzal, hogy a lobogó rontja a kilátását, legyenek szívesen a csehek abbahagyni a komolytalankodást. 

"Cannes se nem vörös, se nem fehér, se nem burzsoá, sem nem proletár. Célja, hogy az maradjon, ami: a mozi világának legfontosabb éves találkozója" - jelentette ki Robert Favre le Bret fesztiválelnök, aki azonban a rendezők és a lemondott zsűri nyomására május 19-én délben végül kénytelen volt a cannes-i filmfesztivált leállítani.

A vonatok és a repülők nem közlekedtek. A kritikusok egy része autóbuszt bérelt, azzal utazott haza Párizsba. A többieket a producerek luxusjachtjaikon látták vendégül. Polanski a Riviérán mulatott, Truffaut bejelentette, hogy mégsem nősül, s hogy ő soha nem volt a fesztivál, csak a rendszer ellen: "Kilencmillió sztrájkoló franciával együtt azt reméltük, hogy megszabadulhatunk de Gaulle-tól és társaitól".

(Múlt-kor/MTI)