Lou Reed zenét írt a nankingi mészárlásról

A nankingi mészárlásra 1937-ben került sor, amikor a japán hadsereg december 13-án elfoglalta Kína akkori fővárosát, Nankingot. A tisztek tudomásával és részvételével folyó mészárlás azonnal elkezdődött: a japán katonák nőket, gyerekeket és polgári személyeket gyilkoltak le korábban elképzelhetetlen brutalitással a hetekig tartó vérontásban. Az áldozatokat bajonett-gyakorlatokra használták, kibelezték, leöntötték benzinnel és felgyújtották, vagy szamurájkarddal fejezték le. Nem volt ritka az élve eltemetés sem. Egyes tisztek azon versenyeztek, ki tud ugyanannyi idő alatt több embert lefejezni.

Mintegy 20 ezer nőt, gyermekeket, időseket, szerzeteseket erőszakoltak meg a nyílt utcán, sőt, templomokban. Az erőszakot gyakran csoportosan, a hozzátartozók szeme láttára követték el, majd ugyanerre kényszerítették a közvetlen családtagokat is. A nőket megcsonkították, majd brutálisan kivégeztek. A várost és a városlakókat a japán hadsereg lényegében teljesen kifosztotta, a házakat - köztük történelmi műemlékeket - felgyújtották. A kínai becslések összesen 300-400 ezer közé teszik a kelet-ázsiai holokauszt áldozatainak számát.

A tavaly decemberben Kínában is bemutatott dokumentarista film néhány, a helyszínen dolgozó európairól és amerikairól szól, akik Nanking Schindlereiként, egy "biztonsági zóna" létrehozásával több százezer ember életét mentették meg. A filmben a túlélők emlékeit egykori fotók, filmfelvételek és játékfilmes betétek teszik átélhetővé. Nem ez az egyetlen alkotás a témában: egy hamarosan elkészülő mozifilm John Rabe diplomáciai embermentését mutatja be, míg egy nacionalista japán dokumentumfilm egész más szempontból járta körül a témát.

A film zenéjét hivatalosan Philip Marshall és a Kronos Quartet jegyzi, ám az alkotás drámaisága Lou Reedet is megihlette - tudhatjuk meg a vegyeskazetta blogból. Az ott is megtalálható számokról van szó: a Gravity egy rendkívül monoton, egyakkordos darálás, leginkább Lou kísérletezőbb korszakait idézi. A Safety Zone pedig a megszokott lúrídes, csengő-bongó gitárkíséretes szám, akár a Magic and Losson is szerepelhetett volna, ami azt jelenti, hogy Lou az elmúlt 15 évben nem változtatott dalszerzői és hangszerelési gyakorlatán.

A film egyébként a kritikusok részéről igen pozitív fogadtatásban részesült, így csak bízhatunk abban, hogy előbb-utóbb valamilyen formában nálunk is látható lesz majd.