Halálsugarakkal kísérletezett az elfeledett feltaláló

Az ismeretlen géniusz

Nikola Tesla 1856. július 10-én született a ma Horvátországhoz tartozó szerb Smiljanban. A grazi és a prágai műegyetemen tanult. Grazban ismerte meg a Gramme-féle dinamót, amely fordított irányban villanymotorként működött. Kidolgozott egy váltóáramú meghajtást, később, Budapesten fogalmazta meg a forgó mágneses mező elvét, ez lett a váltóáramú gépek alapja, majd indukciós motort tervezett. Ezek voltak a váltóáram első hasznosítási kísérletei.

Tesla szerepében David Bowie

Apja halála miatt nem fejezte be az egyetemet, 1880-82 között Budapesten dolgozott a Ganz-gyárban, itt megismerkedett Puskás Ferenccel, Tivadar öccsével, aki a magyar távírószolgálatnál szerzett neki állást. 1882-ben a párizsi Continental Edison Companynál, Puskás Tivadarnál vállalt munkát, 1883-ban valósította meg indukciós motorját. 1884-ban Amerikába utazott, s Edisonnál kapott állást, de eltérő szemléletük miatt hamarosan elváltak útjaik. Edisonnal ugyanis nagy jutalmat ígért neki, ha újratervezi az elektromos motorjait és áramfejlkesztőit. Tesla így is tett, és sok szabadalmat szerzett Edisonnak, aki viszont nem adta meg az ígért fizetséget. Tesla erre felmondott, és Edison egyenáramával szemben kidolgozta a váltakozó áramot, amelyet ma is használunk.

1885-ben George Westinghouse, a vasúti légfék feltalálója, a pittsburghi Westinghouse Electric Company vezetője megvásárolta Tesla váltóáramú dinamóinak, trafóinak és motorjainak szabadalmi jogait. Ezután nagy verseny indult Edison egyenáramú szisztémája és a Tesla-Westinghouse-féle váltóáramú rendszer között, ez az utóbbi győzelmével végződött.

Hamarosan vállalatot alapított, de főleg árnyfényképezőkkel kísérletezett, mint később Wilhelm Röntgen. A szénszálas izzót, az elektromos rezonanciákat, a világítás lehetőségeit is kutatta. Bemutatóin a saját testén átvezetett árammal próbálta eloszlatni a váltóárammal kapcsolatos félelmeket. 1891-ben feltalálta a róla elnevezett tekercset, amelyet ma is használnak a rádiókban és tévékben. Tesla egy 30 ezer Hz-es generátort is épített, az ezzel működtetett ívlámpák zümmögése megszűnt, fényük egyenletesebb lett. Az év során amerikai állampolgárságot kapott.

Róla nevezték el a nagyfeszültségű és nagyfrekvenciájú váltakozó áramot, amelyet az elektroterápiában alkalmaznak, ezt a Tesla-féle transzformátorral állította elő. 1893-ban a chicagói világkiállítás kivilágítását az ő rendszerével oldották meg. A siker nyomán kapott megbízást a Niagara-energiarendszer kialakítására, 1896-ban már az ő erőműve látta el energiával Buffalo városát. 1898-ban távirányítással kormányzott hajót mutatott be. 1899-ben Colorado Springsben felismerte, hogy a Föld vezetőként használható, s bizonyos frekvenciákon érzékenyen reagál az elektromos rezgésekre.

1915-ben elterjedt, hogy Edisonnal közösen Nobel-díjra jelölték. Ez a hír hamisnak bizonyult, ami nagy csalódást okozott neki, de 1917-ben megkapta az Amerikai Villamosmérnökök Egyesületének legmagasabb kitüntetését, az Edison-érmet. Javasolta, hogy a kiöregedett csatahajókat áramfejlesztőként hasznosítsák - ez az ötlete meg is valósult.

Tesla több nyelven, így szerbül, horvátul, csehül, angolul, franciául, németül, magyarul, olaszul és latinul beszélt folyékonyan. Egész életében kényszerbetegségek gyötörték, több nagyon különös fóbiától és kényszerképzettől szenvedett: életét a hármas szám bűvöletében élte le, megszállottan rajongott a gyöngy fülbevalókért, kiemelten kényes volt a higiéniára és tisztaságra is. Nem szerette a kerek tárgyakat, és irtózott mások hajának megérintésétől is.

Ha valami nem tetszett neki, kegyetlenül kifejezte ellenszenvét: így lenézte a túlsúlyos embereket, és keményen kritizálta azt is, ha valaki nem öltözött divatosan. Séta közben számolta a lépteit, étkezés közben mindig megbecsülte az elfogyasztott étel térfogatát. Ha ez nem sikerült valami vagy valaki miatt, akkor már nem érezte jól magát, ezért egyedül szeretett enni.

Megszállottan rajongott a galambokért, a feljegyzések szerint különleges magokat rendelt, és azzal etette őket a Central Parkban, és néha még a hotelszobájába is magával vitt párat. A legjobb barátjának Mark Twain írót tartotta, akivel igen sok időt töltöttek együtt, ám élete vége felé kapcsolatuk megromlott, és ezért a halálsugarakkal is rajta akart kísérletezni. Sosem nősült meg, sőt cölibátust fogadott, mondván az önmegtartóztatás jobban segíti őt tudományos kísérleteiben. Sok nő próbálta felhívni magára a figyelmét, ám sikertelenül.

1. Az ismeretlen géniusz
2. Az elfeledett zseni