Hétvégi várkalauz: Zalavár

A térségben a kora középkorban hatalmas területek álltak víz alatt, mocsaras vidékké változtatva a Zala folyó völgyét. Ebből csak néhány magasabban fekvő sziget vált alkalmassá emberi letelepedésre. Ezek egyikét választotta új rezidenciájául a frank birodalom hűbérese, Pribina nyitrai herceg, miután 840 körül elűzték székhelyéről a morva törzsek. A korabeli forrásokban `Mosaburch vagyis Mocsárvár` néven szereplő erődítmény falát a talajba mélyen levert facölöpök alkották, amelyek hézagait kövekkel töltötték ki. A védett terület oltalmában emelt lakó és gazdasági épületek között kapott helyet a 850-ben Liutprand salzburgi érsek által felszentelt Szűz Mária templom is.

Légifotók a Civertan oldalán

Az erősséget a magyar honfoglaló törzsek a 10. század elején megszállták és saját hatalmi berendezkedésük részeként előbb udvarházzá, majd ispánsági várrá alakították. Újabb bazilikát is emeltek a romba dőlt régi épület helyén. Egy 1137-es keltezésű oklevélben említik két katonai vezetőjét, Salamon és Sau századosokat, akik hadjárat idején a kardforgató szabad várjobbágyokat vezették. A vár 1443-ban a Rozgonyi főnemesi család magánbirtokába került, majd a mohácsi csatavesztés után betagolódott az egyre nagyobb területeket meghódító törökök ellen felállított végvárrendszerbe.

A vár Turco hadmérnök vázlatán

Szerencsés módon fennmaradt a bécsi Haditanács által kiküldött Giulio Turco itáliai hadmérnök vázlata, amelyben részletesen feltünteti az oszmán hadak által gyakorta fenyegetett végházat. Az alaprajz szerint a templom melletti vaskos őrtoronyból vigyázták a vidék nyugalmát és a közeli átkelőhelyet. A belső várat négyzetes kőfal vette körül, sarkain kisméretű rondellákkal, míg a sokkal nagyobb területű külső várat palánkfalak kerítették.

1958 előtti fotón

Az elkészült végvár azonban nem számított komolyabb erősségnek, az 1553-as leltár szerint mindösszesen két tarack és ötven szakállas puska állt a keresztény vitézek rendelkezésére. Pedig rájuk fért volna a segítség, hiszen az 1600-as esztendőben veszedelmes szomszédságot kaptak, a hadászati fontosságú Kanizsa várát elfoglaló muzulmánok képében. Mindennapossá váltak az összecsapások a magyar és a rendszeres rablóportyákra induló török lovasok között. A mérhetetlen szenvedésnek csak a 17. század végén, a hódoltság megszűnte vetett véget.

Ezután a katonai szempontból feleslegessé váló, de a rebellióra hajlamos magyaroknak támaszpontul szolgáló várakat sorra robbanttatta fel a császári Haditanács. Így pusztult el 1702-ben Zalavár is, amelynek maradék köveit a bencés rend vitette el, hogy a Zalaapátiban létesített új kolostorának anyagául szolgáljon. A lelőhely feltárását az 1950-es évektől kezdték el, és napjainkban szabadtéri történeti parkként fogadja a látogatók seregét.

Megközelítés

Zalavár a Google Térképeken

Web: www.civertan.hu