Előkerült a legnagyszerűbb reneszánsz mise

`Ez az egyik első nagyobb zenemű, ahol a zenei szólamok kórusról kórusra körbejárnak. A legmagasabb szintű intellektuális teljesítmény. Ismerünk más nagy kórusműveket, de Striggio miséje egyedülálló az öt darab nyolcszólamú kórussal. A firenzei stílus leglátványosabb példája` - állítja Davitt Moroney professzor, a kotta megtalálója.

A katolikus mise részét képező hatalmas kórusművet a firenzei Mediciek számára írta Striggio, aki a család jól fizetett udvari zeneszerzője volt. A darabot 1567-ben elküldték a német-római császárnak; ezzel a gesztus abba a kampányba illett, amelynek során a Mediciek a hőn áhított főhercegi rangot akarták megszerezni. Az öt nyolcszólamú kórusra írt 30 perces mise az olasz reneszánsz egyik legrendkívülibb alkotása. A létezésére voltak utalások, de a partitúra 1726-ban elveszett.

1566-ban Striggio félig diplomáciai küldetésre indult, amelyben végiglátogatta Európa legfontosabb királyi udvarait. Elsőként a német-római császár bécsi udvarába ment. A látogatásnak kettős célja volt: először meg kellett győzni II. Miksát, hogy Cosimo Medici, firenzei herceg és Striggio patrónusa, hajlandó katonai és anyagi támogatást nyújtani a császárnak, amiért cserébe főhercegi rangot kér. Másodszor az ajándék vallási jellege azt mutatta, hogy a Mediciek kitartanak a katolikus hit mellett, amely a reformáció térhódítása idején alapvető fontossággal bírt egy ilyen magas rang megszerzésénél.

Az ajándék bemutatásához Striggio télvíz idején indult el, útja a Brenner-hágón keresztül vezetett. A császár éppen Brno-ban (mai Csehország) tartózkodott, ahol Striggio átadta neki a mise kottáját. A császár kifejezte azt a kívánságát, hogy Bécsbe visszatérve meg szeretné hallgatni a művet. A misét azonban Münchenben és Párizsban adták elő teljes terjedelmében a nemesi hallgatóság előtt, amely tetszéssel fogadta. A kórusmű sikert aratott, de a diplomáciai út már kevésbé volt sikeres: a Mediciek csak két év múlva kapták meg a főhercegi rangot a pápától, és még tíz évükbe került, mire a császár is jóváhagyta azt. Hogy ebben mekkora szerepet játszott Striggio alkotása, azt ma már nem lehet megállapítani (valószínűleg a Mediciek pénze döntötte el a kérdést).

Útja során Striggio Angliába is eljutott, bár ide inkább személyes érdeklődése vezette: meg akarta látogatni a királyságot és az itt élő zenei nagyságokat. Találkozott I. Erzsébet királynővel, és valószínűleg Thomas Tallis-szal is, akinek Spem in alium című motettáját Striggio műve ihlette. A rövid londoni látogatást követően Striggio Flandrián és Franciaországon keresztül visszatért Firenzébe.

A Missa sopra Ecco sì beato giorno mű sohasem veszett el igazán, csupán egy félreeső helyen rejtőzött, eltűnését emberi figyelmetlenségeknek köszönheti. A mise kottájáról négy másolat készült. Kutatásai során Moroney arra a következtetésre jutott, hogy az egyiknek a Sébastien de Brossard (1655-1730) francia zeneszerző által alapított zenei könyvtárban kell lennie, amelyet de Bossard 1726-ban némi nyugdíj fejében XV. Lajos francia királynak adományozott. Ebből a könyvtárból alkult ki később a francia nemzeti könyvtár.

A másolók és könyvtárosok több ponton is hibáztak, az olasz zeneszerző nevét több változatban is hibásan írták le: Strigeo, Struseo, Strusco. A múlt század elején a szólamszámot is megváltoztatták, mivel a négyet elfogadhatóbbnak vélték, mint a negyvenet. Striggio 40 szólamú miséje tehát nem veszett el, csak más név alatt rejtőzött Franciaország legnagyobb könyvtárában. "Mivel a mű egyszerűnek tűnt, és a zeneszerző neve is ismeretlen volt, a kutatók nem figyeltek fel rá" - mondta Moroney.

Moroney már 20 éve foglalkozott a misével, mire 2005-ben a kirakós utolsó darabja is a helyére került. 2007-ben ösztöndíjjal Párizsba utazott, ahol megállapította, hol adták elő a darabot 1567-ben, majd előkészítette a kórusmű első modern előadását, amire 2007. júliusában került sor a BBC Proms klasszikus zenei fesztivál keretében. A londoni Royal Albert Hall-ban maga Moroney vezényelte a világ két legjobb kórusát, a BBC Singers és a Tallis Scholars kórust. Az előadásra mind a 7500 jegy elfogyott, világszerte pedig mintegy 7 millióan hallgatták a kórusművet.

Moroney szerint a mise újra felfedezése túlmutat a zenén. "A zenetörténészek feladata nem csak annyi, hogy megkeresik az elveszettnek hitt műveket, megállapítják zenetörténeti jelentőségüket, és átírják őket mai kottára, hanem az is, hogy életre keltik, és a modern hallgatók számára is élvezhetővé teszik őket."