Skót mocsárban őrizték a legveszélyesebb nácikat

A skóciai Wickhez közeli Wattenben található 165-ös tábor létezéséről már korábban is tudtak a szakemberek, Valerie Campbell történész szerint azonban a kutatóknak most átadott titkosított akták arról mesélnek, hogy az épületek között volt egy szigorúan elzárt, Kis Belsen névre hallgató épületegyüttes is.

A Caithness hadifogolytábor 1943-1948 között működött, és két szekcióra osztották fel: az A övezetben őrizték az alacsony fenyegetést jelentő rabokat, akik a környező farmokon is dolgozhattak; a magas biztonsági besorolású, szigorúan titkos B övezetet pedig fegyveres őrök vigyázták, és ott az igazán veszélyesnek tartott nácikat vigyázták.

A B övezetben lakott például Paul Werner Hoppe, a lengyelországi Stutthof koncentrációs tábor parancsnoka, Dr. Paul Schroder, a V2-rakétaprogram egyik vezetője, Max Wunsche SS százados, Günter d'Alquen náci propagandista, és Otto Kretschmer, a hírhedt Atlanti Farkas, az egyik leghíresebb tengeralattjáró parancsnoka. A rabokat sokszor hónapokig hallgatták ki, majd megkezdődött a szisztematikus agymosásuk - derül ki a dokumentumokból.

A "nácitlanító" program során az általuk a Harmadik Birodalom nevében elkövetett bűntényekről készített szövetséges híradókat és filmeket kellett végignézniük. Akiket sikerült átformálni, azokat hazaküldték Németországba, míg a makacskodókat bíróság elé állították. A harmadik, a legveszélyesebb elemeket tartalmazó kategóriába soroltak viszont a tábor állandó lakói maradtak.

A létesítményből mára alig maradt valami: fénykorában 70, hullámpalából készült kunyhó állt a lápban, és a foglyoknak a hidegen metsző északi szélben kellett élniük. Ezen kívül voltak kihallgatószobák, zárkák, egy apró templomépület, egy fodrász, műhelyek, osztálytermek, és az ártalmatlannak tartott foglyok számára egy színházat is felállítottak.

A foglyok ruhájának hátát egyedi gyémántdarabok díszítették - az állítások szerint ez könnyebbé tette, hogy szökés közben lelőjék őket. A helyiek közül sokan dolgoztak a táborban, ám a mai napig nem hajlandóak nyilatkozni arról, hogy mi is történt a szögesdrót mögött - írta aThe Scotsman című brit napilap.

Campbell szerint Wattent a legtöbben Alexander Bainnel, az elektromos óra feltalálójával kötik össze. Az emberek semmit nem tudnak a hadifogolytáborról, amely a náci rezsim legveszélyesebb bűnözőit őrizte. A történész szerint Caithness létrehozásakor kulcsfontosságú volt, hogy egy távoli, elhagyatott helyen álljon és onnan szinte lehetetlen legyen megszökni.