Újraírja a Kreml az orosz történelmet

Gorbacsov tehet a szovjet lemaradásról

A kiadvány nem tagadja a sztálini elnyomást, s nem hallgat a magyarországi és csehszlovákiai tiltakozó megmozdulások eltiprásáról sem. Ennél sokkal veszélyesebb, amit tesz: igazolja a sztálini diktatúrát, mondván: ami történt, szükséges rossz volt, válaszként az Egyesült Államok által kezdett hidegháborúra.

Mint írja, Sztálin az akkori körülmények miatt volt kénytelen a saját kezében összpontosítani a hatalmat. Ahogy azt Marietta Csudakova, az orosz kultúra történetének alapos ismerője megfogalmazta, a kézikönyv szerzője számára a totalitárius rendszer olyan, mint `egy meleg fürdő: lubickol benne, és élvezi, igyekezve meggyőzni az olvasót, hogy nem volt más út, mi több, nem is volt igény másra`.

A könyv kritikusan szól Mihail Gorbacsov teljesítményéről. Nem a szovjet rendszer, hanem a glasznoszty és a peresztrojka atyjának a számlájára írja a "20. század leglassabb gazdasági növekedését". A szerzők Gorbacsov szemére vetik, hogy feladta Közép- és Kelet-Európát. "A Szovjetunió ezzel elveszítette biztonsági övezetét, amely néhány évre rá külföldi befolyás alá került, NATO-támaszpontokkal Szentpétervártól alig egy órányira" - írták.

A dühödt Nyugat-ellenesség az új orosz ideológia egyik vezérmotívuma. Miután befejeződött a hidegháború (amelyet Oroszország a kiadványban szereplő állítás szerint nem veszített el), Amerika oroszellenes politikába kezdett, színes forradalmakat támogatott Ukrajnában és Grúziában, alkalmassá téve e két országot arra, hogy esetleges jövőbeli támadások felvonulási területei legyenek - olvasható a kézikönyvben. A szerzők párhuzamot vonnak Nagy Péter orosz cár és az 1988 utáni Nyugat-párti demokraták között, mondván, ez az irányvonal kudarcra ítélt kísérlet Oroszország elszigetelésére.

A könyv utolsó fejezete a "szuverén demokrácia" címet viseli, s rámutat: Oroszországnak olyan politikai berendezkedésre van szüksége, amely megfelel a nemzeti sajátosságainak, éppen ezért figyelmen kívül kell hagyni a nemzetközi viselkedési normákat, mert azokat "a külföld kényszeríti rá". Az orosz politikai kultúrára a hatalom központosítása, idealizálása és a hatalmi intézmények személyekben való megtestesülése jellemző. Egy erős és bölcs vezető sokkal lényegesebb az orosz embereknek, mint az intézmények.

(Múlt-kor/MTI)

1. A Szovjetunió a legigazságosabb társadalmi berendezkedés példája
2. Gorbacsov tehet a szovjet lemaradásról