Sokallják a berlini emlékműveket

A vezeklés nemzetévé váltak

Az 1990-es években Helmut Kohl kancellár támogatásával kezdődhetett el a berlini holokauszt-emlékmű építése. Azóta egy sor más emlékművet is felavattak a német főváros kormányzati negyedében. November 9-én pedig egy újabb felavatásáról szavazott a német parlament: ezúttal a berlini fal leomlásának kívánnak emléket állítani.

A holokauszt-emlékmű

November 9-e fontos dátum a német történelemben. 1918-ban ezen a napon kiáltották ki Németországban a köztársaságot, 1938-ban a kristályéjszakával megkezdődött a zsidók elleni erőszakhullám, és 1989. november 9-én leomlott a berlini fal. Tehát nagyon is helyénvaló, hogy a Bundestag (a német parlament) ezen a napon döntött a "Németország szabadságának és egységének" szentelendő emlékmű lehetséges felállításáról.

Az időpont megfelelő, de a hely problematikus, hiszen apártok szándéka szerint az emlékművet "Berlin közepén" kellene elhelyezni. A kérdés csak az, hogy maradt-e még hely a város központjában, ugyanis a Rechstag épületének környéke már tele van különféle emlékművekkel. A Berlin belvárosában sétálók így könnyen elveszíthetik a fonalat, hogy hol milyen áldozatoknak állítottak emléket.

Az emlékmű-állítási láz az utóbbi években harapózott el a német fővárosban, legutóbb a menekültek és kitelepítettek dokumentációs központja került a címlapokra; a Frankfurter Runschau című német napilap szerint a németek ezzel akarják kompenzálni bűntudatukat. A kormány is egyre növekvő aggodalommal figyeli a sokasodó emlékműveket, amelyek lassan eltakarják a berlini állatkert fáit. Az emlékművek többsége a Harmadik Birodalom, és a kelet-németországi kommunista diktatúra áldozatainak állít emléket. Az utóbbi időben azonban már egy új téma is megjelent: Németország saját egységére, és az elmúlt századok haladó mozgalmaira is emlékezni kíván.

Ilyen lesz a Terror topográfiája

A folyamat során új áldozatok is előtérbe kerülnek. Franz Josef Jung, honvédelmi miniszter például azoknak kíván emléket állítani, akik katonai szolgálat közben vesztették életüket. Norbert Lammert, a Bundestag elnöke pedig támogatja azt a javaslatot, amely emléktáblát állítana az 1970-es években működő Vörös Brigádok német terrorszervezet áldozatainak emlékére.

Berlin központja azonban már megtelt: csak a náci korszak rémtetteire emlékeztető emlékművek száma meghaladja a húszat. Egyre többekben felmerül a gyanú, hogy a sok évtizedes hallgatás és tagadás után Németország az emlékezés világbajnoka kíván lenni. "A németek egykor a legnagyobb bűnösök voltak, most pedig a legnagyobb vezeklők akarnak lenni" - írta Wolf Jobst Siedler esszéista gúnyosan a "túlzott bűntudatról" a Der Spiegel című némt lapban.

A berlini kormányzati negyed építkezések zajától hangos: a "Terror topográfiája", az új náci dokumentációs központ, a volt SS és Gestapo főhadiszállás helyén készül, nem messze a pénzügyminisztériumtól. A pénzügyminisztérium északi oldalán, a Leipziger Strassén egy szürke plakát hívja fel a figyelmet 1953. június 17-re, a kelet-németországi munkásfelkelés kirobbanására. Továbbmenve egy emléktáblára bukkanunk, amely a náci euthanáziaprogram áldozataira emlékezik. Nemsokára elkészül a Tiergarten Parkban a homoszexuális áldozatoknak emléket állító emlékmű is, míg a Reichstagtól délre a náci korszak szinti és roma áldozatainak emlékműve épül.

1. A vezeklés nemzetévé váltak
2. Vita az emlékezés kultúrájáról