A szocialista forradalomtól a bolsevik puccsig

Az első világháború véres harcaiba belefáradt hatalmas országban sztrájkok és tiltakozások után 1917. március 12-én győzött a polgári demokratikus forradalom, három nappal később lemondott II. Miklós cár. Az országban kettős hatalom alakult ki a szovjetek (közvetlenül választott tanácsok) és az ideiglenes kormány között.

Cáfolták az októberi szocialista forradalom mítoszait

A külföldi "kényszertartózkodásukból" hazatérő bolsevik vezetők (Lenin, Trockij, Zinovjev, Buharin) a forradalom továbbvitelét tűzték ki célul, megvonták a támogatást az ideiglenes kormánytól és a szovjetekben igyekeztek átvenni a hatalmat. A demokratikus köztársaságról, a munkásellenőrzésről, a földesúri földek magántulajdonának megszüntetéséről és a háború befejezéséről szóló programjuk sokak tetszését elnyerte. A bolsevik propaganda hatására júniusban tüntetések kezdődtek, amelyet az eszer párti és mensevik többségű első oroszországi szovjetkongresszus betiltott. A kettős hatalom júliusban véget ért, a bolsevik felkelési kísérletet leverték, Leninnek is Finnországba kellett menekülnie.

1917. október 10-én a bolsevik vezetés úgy döntött, hogy az október végére (a Gergely-naptár szerint november elejére) tervezett II. szovjetkongresszus előtt sor kerül a fegyveres hatalomátvételre, amelyet a kongresszus törvényesít. A terv azonban kiszivárgott, s a kongresszus megnyitását október 25-re (november 7-re) halasztották, hogy a mensevik és az eszer többség biztosan odaérjen. A felkelést ezért már október 24-én (november 6-án) este kezdték Szentpéterváron: elfoglalták a főváros legfontosabb stratégiai pontjait, a Péter-Pál erőd helyőrsége átállt a felkelőkhöz. Éjszaka körülzárták a kormány székhelyét,a Téli Palotát, ahonnan Kerenszkij miniszterelnök elmenekült. Miután a bennrekedt miniszterek nem adták meg magukat, az Auróra cirkáló ágyúi adtak jelet az ostromra.

Október 25-én (november 7-én) a Forradalmi Katonai Bizottság bejelentette az ideiglenes kormány megdöntését. Aznap este ült össze a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusa, amelyen a 670 küldött több mint fele bolsevik volt. A hasztalanul tiltakozó mensevik és az eszer küldöttek kivonultak, a bennmaradt bolsevikok pedig elfogadták a dekrétumot, amelynek értelmében minden hatalom a szovjetek kezébe megy át. November 8-án elfogadták a békéről és a földről szóló határozatokat is, a szovjetkongresszus bolsevik kormányt választott, a Népbiztosok Tanácsának elnöke Lenin lett.

A tiltakozó mensevikek és eszerek létrehozták a Hon- és Forradalommentő Bizottságot, minden demokratikus párt követelte az alkotmányozó gyűlés összehívását. A bolsevik válasz az Oroszországi Rendkívüli Bizottság (Cseka, azaz a politikai rendőrség) létrehozása volt, az alkotmányozó gyűlést azonban 1918. január 18-ára mégis összehívták.

Az orosz emberek szerint kedvezően hatott az országra az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom, de ha ma megismétlődne, legtöbben nem vennének benne részt - mutatta ki a Jurij Levada Központ októberben készült reprezentatív felmérése. A megkérdezettek közel harmada (31 százaléka) úgy vélte, hogy az Októberi forradalom - ma így nevezik -, lökést adott Oroszország népei szociális és gazdasági fejlődésének, és további 24 százalék látja úgy, hogy az 1917-es események új korszakot nyitottak az ország népeinek történelmében. Mintegy 17 százalék szerint a forradalom "lefékezte az ország népeinek fejlődését", és 9 százalék szerint "katasztrófává vált" az ország számára. A megkérdezettek 40 százaléka szerint a forradalom inkább kedvező hatással volt, 29 százalék ezzel ellenkező véleményen van, vagyis úgy véli, hogy inkább negatív hatásai voltak az eseményeknek, s a kérdésre 31 százalék nem tudott válaszolni. A kedvező hatások között a szociális egyenlőtlenség kiegyensúlyozását és a kizsákmányolás eltörlését, az új államrend létrehozását és a Szovjetunió megalakulását említették, és akadt, aki kedvezően nyilatkozott a szovjet kor életéről. Azok, akik szerint a forradalom súlyos negatív következményekkel járt, az emberi jogok korlátozását, a terrort, a repressziókat, a totalitarizmust és a személyi kultuszt, a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború (a II. világháború) következményeit hozták fel. Néhány megkérdezett szerint a forradalom a nagy orosz birodalom összeomlását és az ország ezt követő hanyatlását jelenti. Ha manapság történne Oroszországban a forradalom, 23 százalék igyekezne távol maradni tőle és kivárni a fejleményeket, 17 százalék aktívan támogatná a bolsevikokat, 13 százalék némely dolgokban együttműködne velük, 6 százalék harcolna ellenük, 18 százalék pedig forradalom esetén külföldre távozna. A világ proletárjainak vezére iránti rokonszenv a felmérés szerint jelentősen csökkent az utóbbi időben: 1990-ben még 70 százalék emlékezett meg rokonszenvvel Vlagyimir Iljics Leninről, addig a mostani felmérés során már csupán 27 százalék szimpatizált vele. A forradalmi idők szereplői közül a legnagyobb ellenszenv Joszif Visszarionovics Sztálinnal szemben nyilvánul meg: 1990-ben 48, idén októberben 27 százalék utasította el a személyét. A reprezentatív felmérést 1500 ember megkérdezésével az ország 100 településén végezték október 27-28-án.

A választásokon a mensevikek, az eszerek és az őket támogató két kis párt 62, a bolsevikok alig 25 százalékot kaptak. Az alkotmányozó gyűlésben azonban a kisebbségben lévő bolsevikoknak sikerült elérniük a tanácskozás feloszlatását. A gazdaság irányítására létrehozták a Népgazdasági Tanácsot, amely kimondta a termelés és elosztás munkásellenőrzését, a magánbankok, a külkereskedelem majd a magánüzemek államosítását, a részvénytőke elkobzását.

A polgárháború felé sodródva 1918. júliusában a szovjetek V. kongresszusán a bolsevik többség a kongresszust a legfőbb hatalmi szervvé nyilvánította, a július 6-i bolsevikellenes moszkvai felkelést leverték. 1918 tavaszán kitört a külföldi intervencióval is tarkított polgárháború, amely 1921-ben a bolsevik hatalom végső győzelmével zárult.

(Múlt-kor/MTI)