Születésnapját ünnepli a kebelformáló mellemelő

A női mellet, amely egyszerre volt a termékenység jelképe és szexuális szimbólum, kortól és kultúrától függően hol eltakarták, hol pedig kiemelték. A krétai nők például igyekeztek lenyűgöző idomaikat teljes voltukban megmutatni, a középkorban viszont titkolták azokat. A mell-láttatás a reneszánsz korában kezdett ismét `bimbózni`: a megjelenő fűzők által felnyomott női ékesség olykor teljesen kibuggyant a ruhából.

Medici Katalin volt az, aki az 1550-es években mint illemtelent betiltotta udvarában a vastag derekat. Az általa megkívánt "homokóra" alak (darázsderék és hangsúlyos mell) elérését a következő évszázadokban szédületes karriert befutó fűző szolgálta. A vállpánt nélküli merev fűző, a corset bonyodalmas fel- és levétele megnehezítette a félrelépést, így a tisztesség szinonimája is lett, egyben - mivel semmilyen fizikai munka végzését nem tette lehetővé - viselője társadalmi állásáról is tanúskodott. A könyörtelenül összenyomott belső szervek persze károsodtak, a hölgyeket tartós légszomj, ájulás fenyegette, de ők előbbre valónak tartották alakjuk vékonyítását.

A felszabadulás a 19. század fordulóján érkezett el, amikor az öntudatra ébredő nők fellázadtak a rájuk kényszerített míder ellen. A melltartó nem egyik pillanatról a másikra született, több szerkezetet szabadalmaztattak, mire az amerikai Marie Tucker megszerkesztette az első modern melltartót. Ő a fűző többi részét elhagyva, két kosarat készített, ezek pántjait a vállon vezette keresztül és hátsó pántot kapoccsal kötötte össze. Tucker asszony azonban nem rendelkezett jó üzleti érzékkel és hiába szabadalmaztatta 1893-ban a "melltámaszt", nem sikerült piacot teremtenie. Az új kebelformálónak a Vogue magazin adta a brassiere - "mellemelő" nevet.

Az újabb lépést 1913-ban Mary Phelps Jacob, egy New York-i társasági hölgy tette meg, aki a finom szatén estélyi ruháját tönkretevő halcsont fűző helyébe két zsebkendőből, gumi- és selyemszalagból barkácsolt melltartót. A kényszer szülte megoldást utóbb le is védette, ám érdeklődés hiányában szabadalmát néhány év múlva 1500 dollárért eladta. Az élelmes vevő ezért a következő 30 évben több mint 15 millió dollárt keresett rajta. Az orosz származású Ida Rosenthal ébredt rá, hogy nem minden nőnek kényelmes az egyenméret, így ő kezdett különböző nagyságú kosarakat gyártani.

A melltartónak azóta számtalan változata született, a lapostól kezdve az ötvenes évek "rakétamell" divatjáig. A hatvanas években a feministák elégették a nőellenesnek kikiáltott, a melleket béklyóba szorító cifra "cicifixeket", de a melltartó ezt is túlélte.

(Múlt-kor/MTI)