Megtalálták a Nagy Sándor előtti Alexandriát

Nagy Sándor i.e. 332-ben alapította Egyiptom partjain Alexandria városát, hogy azzal halhatatlanná tegye a nevét. A várost a legtöbben híres - egykor a világ legnagyobb - könyvtáráról, míg mások az ókori világ hét csodája egyikeként ismert Fároszról, azaz világítótornyáról ismerték. Azt azonban már jóval kevesebben tudják, hogy Alexandria egy Rhakotisz nevű településből (vagy más néven Râ-Kedetből) nőhetett ki, amely a történészek jelenlegi álláspontja szerint egy kevésbé jelentős halásztelepülés volt. Ez a kép hamarosan megváltozhat: az alexandriai öbölben vett legújabb talajminták alapján a kutatók úgy gondolják, hogy ott már i.e. 1000-től egy virágzó nagyváros állhatott.

Csak egy meglévő nagyvárost keresztelt át?

A Smithsonian Múzeum régésze, Jean-Daniel Stanley és munkatársai speciális módszerrel vettek talajmintákat a tengerfenékből, ám ez igen komoly kihívást jelentett a szakembereknek. Stanley szerint ugyanis a városban ma közel 4 millióan élnek, és a kutatók szerencsétlenségére a fúrások során az öbölbe eresztett szeméttel is meg kellett küzdeniük. A minták elemzéséből aztán kiderült, hogy az egykori város építéséhez máshonnan hozták a köveket, és a település méretei már a makedón hódítás előtt is igen impozánsak lehettek.

"Alexandria egy már meglévő és esetleg nagyon fontos településre épült rá, amelyet azért becsülünk le, mert már nem látjuk" - mondta el a kutató a Live Science-nek. "Egész mostanáig ugyanis nem találtunk semmi konkrét információt Rhakotiszról". A kutatás részletes eredményeit a GSA Today című folyóirat augusztusi számában mutatják majd be.

Egy korábbi alexandriai kutatás szerint a város az egyiptomi Óbirodalom idején (i.e. 2686-2181) különösen fejlett gazdasági tevékenységet folytatott, majd némi átmenetet követően a vaskorban (i.e. 1000-800) újra virágzott. Ezután Nagy Sándor hódításáig ismét látványosan kevesebb a fosszíliákban mért ólomszennyezés mértéke, ami a dekonjunktúra jele, s ami időben megegyezik az Egyiptomi Birodalom hanyatlásával. A következő fellendülésre majd i.e. 330 körül, valamint a római időszakban, mintegy négyszáz évvel később utalnak a mérési eredmények.

A szakértők szerint Nagy Sándor azért választhatta ezt a területet, mert az öböl megvédi a hajókat a Földközi-tenger téli viharaitól. Stanley szerint egy kikötő létesítéséhez nagyon kevés ilyen hely van az egyiptomi partokon, és éppen ezért említhették meg a várost az Odüsszeiában is. A terület minden bizonnyal menedéket nyújthatott a görög és föníciai hajósoknak, így a jövőbeli kutatás arra irányulhat majd, hogy kiderítse a település Nagy Sándor előtti lakóinak egykori hétköznapjait. "Most ugyanis szinte semmit nem tudunk róluk" - állítja Stanley.