Kispolgári robbanás, avagy a bécsi kisvendéglők világa

A bécsi vendéglők évszázadok óta a társasélet, evés, ivás, mesélés, kártyázás, veszekedés, politizálás törzshelyei, melyek a kávéházak (Kaffeehaus) és a kertvendéglők (Heuriger) mellett a tipikus bécsi vendéglátás egyik pillérét képezik.

Megmentik a skót kocsmákat

Wolfgang Kos múzeumigazgató szerint a Wirtshausnak azonban  vannak sajátos, elmaradhatatlan jellemzői (ezeket a kiállítás be is mutatja), mint például az italmérő pult, a sötétbarna lambéria, a fehér színű, színes üveggel díszített, fa térelválasztók, a deszkára szerelt fém ruhafogasok, a menüt tartalmazó fekete tábla, melyre krétával írják az ételeket, a tipikus söröskorsók és borospoharak, a törzsasztaljelzők, és nem utolsósorban maga a kocsmáros vagy kocsmárosné személye.

A kiállítás mintegy 700 tárgyat szemléltet, egyebek között "történelmi" konyhaeszközöket, étlapokat, cégtáblákat, hordókat, bútorokat, plakátokat, filmrészleteket és különféle műtárgyakat. Az előcsarnokban 23 Wirtshaus képe is látható, melyek a bécsi vendéglős kultúrát szemléltetik. Hogy ez milyen régi időkre nyúlik vissza, azt bizonyítják egy római kori kifőzde maradványai, melyek egy 3. kerületi ásatáskor kerültek elő, és melyeket először láthat a nagyközönség.

A mai értelemben vett bécsi nyilvános vendéglők a 19. században alakultak ki és élték virágkorukat. Elsősorban a városfalakon kívül, ahol az ételek, italok, nem utolsósorban adózási okokból, olcsóbbak voltak. Neulerchenfeldben (ma Bécs 16. kerületének, Ottakringnek része) az idő tájt 155 ház közül 83-ban folyt sör- vagy borkimérés. Jellegzetes vendéglő volt Fünfhausban (ma Rudolfsheim-Fünfhaus, 15. kerület) a Schwender, amelyben kuglipálya és nagy tánctermek is voltak, és ott muzsikált zenekarával mások között Johann és Josef Strauss is. A 19. század második felében a munkáskerületek robbanásszerű népességgyarapodásával együtt nőtt a kiskocsmák, bejzlik (Beisl) száma is.

Legkésőbb a második világháborút követően az új vásárlási lehetőségek és a megváltozott fogyasztási szokások miatt a vendéglők kezdtek kimenni a divatból. A 70-es évek óta azonban ismét népszerűbbekké váltak, a bejzlik például manapság, egykori negatív jelentéstartalmuktól (lebuj) megszabadulva, valóságos reneszánszukat élik.

Mivel a Wirtshaus mibenléte nem könnyen definiálható, nem lehet pontosan megmondani, hogy Bécsben hány ilyen vendéglő található. Az Osztrák Kereskedelmi Kamarának a kiállításra kiadott útmutatója, mely végigvezet az összes ilyen létesítményen Bécs mind a 23 kerületében - mindenesetre 800-ra teszi a számukat.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)