Az Üvöltésben élte ki magát a beatnemzedék pápája

Szociális értékek ellensúlyozták az obszcenitást

Ginsberg 1926. június 3-án született Newarkban. Apja angoltanár és költő, az I. világháború előtt Oroszországból kivándorolt anyja, aki gyógypedagógus és a kommunista mozgalom lelkes híve volt, fiait gyakran magával is vitte különböző gyűlésekre. Az epilepsziás és paranoiás anya 1941-ben elmegyógyintézetbe került, elektrosokkot kapott, homloklebeny-műtétet hajtottak végre rajta, teljesen eltompulva halt meg 1956-ban. Ginsberg egyik legismertebb műve, a megrázó erejű Kaddis című elégia neki állított emléket.

Kamaszéveiben Ginsberg leveleket küldözgetett a The New York Timesnak, amelyekben aktuális politikai kérdésekről, a II. világháborúról és a munkások jogairól fejtette ki nézeteit. Középiskolásként az irodalom érdekelte, és Walt Whitmant tekintette példaképének. A középiskola elvégzése után a Columbia Egyetemre iratkozott be előbb jogra, majd irodalomra, ahol többek között a neves irodalomtörténész, kritikus Lionel Trilling tanítványa volt.

Diplomát soha nem szerzett, viszont az egyetemi évek alatt került barátságba (és szoros testi kapcsolatba) a későbbi beatmozgalom legendássá vált alakjaival, Burroughs-zal és Kerouackal, akikkel együtt élvezte a kábítószer, a szabad szerelem, az alkotás gyönyöreit. 1948-ban drogos hallucinációban William Blake hangját hallotta, amint a napraforgóról verselt, s ez indította el a költői pályán. Kezdetben a hagyományos, klasszikus verselést választotta, később sorai egyre áradóbbakká váltak, verselése egyre spontánabb lett. 1949-ben orgazdaság vádjával letartóztatták, de végül vádalkuval börtön helyett pszichiátriai kezelésre kötelezték. Itt ismerte meg az ifjú írót, Carl Solomont, akinek később az Üvöltés című versét ajánlotta.

Szabadulása után Mexikóba utazott, ahol különféle drogokkal kísérletezett, majd 1955-ben San Franciscóba költözött, ahol piackutatóként is dolgozott. Itt ismerte meg élete nagy szerelmét, a fiatal modell Peter Orlovskyt, akivel haláláig együtt élt, igaz, mellette számos alkalmi szeretője is volt. San Francisco bohémnegyedének egyik üzletében olvasta fel először Ginsberg az Üvöltést, amely az alkalmi közönség körében viharos sikert aratott.

Ferlinghetti, a City Lights Könyvkiadó vezetője azonnal el is kérte a kéziratot, s 1956 májusában megjelent az Üvöltést és egyéb verseket tartalmazó kötet. A hatóság azonnal lecsapott rá, obszcenitással és trágársággal vádolták a valóban nyers és szokatlanul szókimondó művet, ám 1957-ben a bíróság kimondta, hogy az Üvöltésben olvasható durva részleteket ellensúlyozza a költemény szociális értéke.

1. Szociális értékek ellensúlyozták az obszcenitást
2. Flower power