Előkerültek Galilei ismeretlen Hold-festményei

Részlet a könyvből

Richard Lan, egy New Yorki régiségkereskedő nemrég szakértőkhöz fordult, mivel a birtokába került egy 1610-ben Velencében nyomtatott könyv, és arról nem tudta biztosan, hogy hiteles-e. Lan azt nem árulta el, hogy miként jutott hozzá a különleges könyvecskéhez, csak annyit közölt, hogy egy dél-amerikai gyűjteményből származik.

A rajzokat Horst Bredekamp professzor, a berlini Humboldt Egyetem művészettörténeti intézetének vezetője és William R. Shea, a Padovai Egyetem történész kutatója vizsgálta meg, és meglepő eredményre jutottak. Bredekamp elmondása szerint először azt hitte, hogy hamisítvánnyal áll szemben, ám a tesztek rácáfoltak.

A szakértők hamar kiderítették, hogy a könyv Galileo Galilei Sidereus Nuncius (Csillaghírnök) címet viselő könyvének első példánya, amely igazán egyedülálló, hiszen a megszokott tartalmon kívül öt, a polihisztor által festett képet rejtett. Az illusztrációk bemutatják a holdfelszín részleteit, a kráterek és völgyek árnyékait is. A Sidereus Nuncius első kiadásából 30 ismert példány maradt fenn, ám a képek miatt egyik sem olyan értékes és fontos, mint ez a darab. Bredekamp szerint Galilei siethetett a munka elkészítésében, mert attól félt, hogy valaki megelőzheti.

Egy eddig is ismert kép a Holdfázisokról

A képek arról tanúskodnak, hogy Galilei tehetséges festő volt. Nemcsak, hogy aprólékosan lerajzolta, amit látott, hanem színhasználatával életre is tudta kelteni az általa megfigyelteket. Galilei volt az első tudós, aki beszámolt a Hold krátereiről és hegyeiről, és azt is leírta, hogy a Hold a Földhöz hasonlóan durva felszínű, és nem olyan tökéletes gömb, ahogy Arisztotelész óta hitték. A Padovai Egyetem meg kívánja vásárolni a könyvet, amelyet a hét második felében mutatnak majd be a sajtónak.

A zenész apától származó Galilei előbb a Vallombrosa kolostorban tanult, majd 1581-től Pisában orvostudományt hallgatott. Tanult matematikát és fizikát, s Arkhimédész munkáit tanulmányozta. Hidrosztatikai mérlege Itália-szerte híressé tette. Már fiatalon a heliocentrikus (Nap-központú) világképben hitt, de meggyőződéséről eleinte hallgatott. 1609-ben megirigyelte egy holland tudós távcsövét, s maga is épített egyet, a háromszoros nagyítást viszont harminckétszeresre növelte. Teleszkópja segítségével megfigyelte, hogy a Tejutat csillagok sokasága alkotja, felfedezte a Hold hegyeit, a Jupiter négy holdját, a Vénusz fázisait, valamint a Nap foltjait.

Az elméleteit Rómában szerette volna bemutatni, ám a Vatikán mindezt Kopernikusz nyomán eretnekségnek nyilvánította. 1632-ben megjelent könyve, a Párbeszédek miatt eretnekségért bíróság elé állították és tételei visszavonására kényszerítték (egyesek szerint erre azért került sor, mert félt a pokoltól). Firenzéhez közel, háziőrizetben élte utolsó éveit. Először 1741-ben rehabilitálták, amikor XIV. Benedek pápa engedélyezte összes művének megjelentetését. Teljes rehabilitálására 1992-ben került sor, amikor II. János Pál pápa sajnálatát fejezte ki Galilei ítélete miatt.