Bocsánatot kértek a rabszolga-kereskedelemért az írek

Aki cukrot fogyaszt, a rabszolgaságot támogatja

Peter Hain

Bár a szigeten ellenezték a rabszolgaságot, sokan meggazdagodtak a rabszolgák kizsákmányolásából. Belfast kereskedelmi és ipari fejlődése például a nyugat-indiai szigetvilág rabszolgaságra épülő gazdaságaihoz kötődött. A város élvezte a karib-tengeri kereskedelemből származó rumot, cukrot, gyümölcsöket, és olyan dohánnyal kereskedett, amelyet az Egyesült Államok déli, rabszolgatartó államaiban termesztettek.

Waddell Cunningham, a belfasti Kereskedelmi Kamara egyik alapítója és a Kikötői Tanács első elnöke is azok közé tartozott, akik hasznot húztak a rabszolgaságból, és rabszolga-kereskedelemmel foglalkozó társaságot igyekeztek létrehozni Belfastban. A nyugat-indiai árucikkeket forgalmazó kereskedő nem csak a rabszolgamunkával előállított termékekkel kereskedett, hanem közvetlenül is részt vett a karib-tengeri szigetek között folyó rabszolga-kereskedelemben. A hétéves háború után ültetvényt szerzett magának Dominikán, amelyet Belfastnak nevezett el, 1786-ban pedig megpróbált Belfastban is rabszolga-kereskedelmi társaságot alapítani.

Thomas McCabe radikális belfasti polgár azonban úgy érezte, hogy tiltakoznia kell az ilyen gátlástalan kereskedelmi cél ellen. Kiállt a Donegall Street sarkára, és széttépte a javaslatot, miközben ezt kiáltotta: "Száradjon le a keze, és nevét övezze örök becstelenség mindazoknak, akik aláírják ezt az iratot."

Eamon Phoenix történész szerint Liverpoolnak és Bristolnak több oka volna a bocsánatkérésre, mint Belfastnak, mivel "Belfastban nagyon erős abolicionista mozgalom bontakozott ki, aminek hatására megalakult az Egyesült Írek Szövetsége." Éppen ezért amikor a rabszolgaság ellen küzdő ügyvédek érkeztek a városba, meleg fogadtatásban részesültek. 1792-ben pedig a Northern Star című radikális újság már arról írt, hogy aki cukrot fogyaszt, "bűnrészessé válik" a rabszolgaság támogatásában. Ahogy ma a tisztességes kereskedelemből származó termékeket reklámozzák, akkoriban a rabszolgaság eltörléséért küzdők a rabszolgatartó ültetvényeken termesztett cukor bojkottjára szólítottak fel.

A helyi keresztények 200 évvel korábbi rabszolgaság-ellenes elképzeléseinek tiszteletére a Tearfund és Evangelical Alliance nevű keresztény szervezetek tartottak konferenciát Belfastban. Philipp Orr, észak-ír történész, a tanácskozáson elmondta, hogy Peter Hain nem ismeri eléggé a helyiek rabszolgaság elleni törekvéseit. "Mindenkinek van valamiféle bűntudata, de Peter Hain egyáltalán nem veszi figyelembe a belfasti keresztények jelentős szerepét abban, hogy megpróbálták megakadályozni a rabszolga-keresekedelmi társaság megalapítását Belfastban - ami sikerült is." A bejelentésért aztán később szinte az összes írországi párt- és civil szervezet kritizálta a politikust.

Számtalan leírás szól a 88 éves idős hölgyről, aki az 1850-es években az USA déli, rabszolgatartó államainak kikötőibe tartó hajók hídján állva rabszolgaság-ellenes röplapokat osztogatott a hajóra lépőknek. Egy baráthoz írt levélben a következőket írta: "Az egykor szabadság-szeretetéről híres Belfast ma annyira belesüllyedt a haszon mocskába, hogy csupán 16 vagy 17 női szószólója van a rabszolgaság eltörlésének, és egy férfi sem a sok kvéker között ... és egy 89 éves öregasszonyon kívül senki sincs, aki röplapokat osztogatna az amerikai emigránsoknak..."

Nagy-Britanniában 2007-ben ünneplik a rabszolga-kereskedelem eltörléséről szóló törvény elfogadásának 200. évfordulóját. A törvény megtiltotta a rabszolga-kereskedelmet az Angol Birodalom teljes területén, és az angol kereskedelmi hajókon: ezzel nagy lépést tettek az emberekkel való kereskedelem végleges megszüntetéséért az Atlanti-óceánon. Ahhoz azonban még további 30 évre volt szükség, hogy a birodalomban élő rabszolgák elnyerjék végleges szabadságukat.