Ópiumfüggő romantikus a Faust első fordítója

Viszonzatlan szerelem, súlyos ópiumfüggőség

Samuel Taylor Coleridge 1772. október 21-én született a kelet-devoni Ottery St Mary-ben, 14. gyermekként. Apja halála után, nyolc évesen egyházi iskolába került. 1791-ben Cambridge-ben tanul, de adósságai miatt 1793-ban Londonba szökik, ahol beáll a dragonyosok közé, ahonnan azonban eltanácsolják, mert állandóan leesik a lóról. 1794-ben visszatér Cambridge-be, de vizsgáit nem teszi le. Robert Southey valamint Robert Lovell és George Burnett társaságában utópisztikus közösséget akarnak létrehozni Susquehannában (Pennsylvania), ahol megházasodva saját politikai rendszerük szerint ("pantisocracy") élnének. A korai angol romantika laikus prédikátoraként már fiatal korától az ópium rabja.

1795-ben feleségül veszi Sara Frickert, Southey sógornőjét. Ekkor kezd írásaival pénzt keresni. Első költeményei 1796-ban jelennek meg. Első gyermeke Hartley 1796. szeptember 19-én születik. A család a Somersetben fekvő Nether Stowey faluba költözik. 1797-ben megismerkedik William Wordsworth-szel, aki Dorothy húgával a közelbe költözik. Barátok lesznek, és együtt írják az angol romantika alapvetésének tekintett Lírai balladák című verseskötetet. Ebben található a Vén tengerész. Ekkor írta ópium hatása alatt a Kubla kánt is, amely azonban 18 évig nem jelent meg.

1799-ig Németországban él, ahol az idealizmus tanait tanulmányozza. 1800-ban családjával Greta Hallba költözik, hogy közelebb legyen Wordworth-höz. 1803-ban Southey is odamegy. Elhidegül feleségétől, és Wordworthékhez költözik. Beleszeret Sara  Hutchinsonba, de szerelme viszonzatlan marad. Házassági problémái, betegségei és egyre súlyosbodó ópiumfüggősége hatására írja az Óda a kiüresedettségről  c. művét, és fordul a filozófiai tanulmányok felé.

Az ópiumfogyasztás következtében kialakult reumája és fejfájásai miatt azt tanácsolják neki, hogy költözzön egyenletesebb és szárazabb éghajlatú vidékre. 1804-ben néhány hónapra Máltára utazik, ahol a kormányzó titkáraként dolgozik. Visszatérése után 1808-1809-ben előadásokat tart Shakespeare-ről és Miltonról. Sikereiről azt írta Byron, hogy "Coleridge-őrület tombol."

Ópium iránti szenvedélye miatt azonban egyre kiszámíthatatlanabb lett a munkájában. 1816-ban orvosához, James Gillmanhez költözött. Itt írta meg első nagy prózai művét, a Biographia Literariát. 1834. július 25-én hunyt el szívelégtelenségben.

1. Ópiumködbe burkolózó Faust-fordítás
2. Viszonzatlan szerelem, súlyos ópiumfüggőség