Elhunyt az utolsó a nyolc halhatatlan közül

Po Ji-po egyike volt azoknak, akik 1989-ben lándzsát törtek a tavaszi kormányellenes tüntetések vérbe fojtása mellett. Po sokféle tisztséget töltött be a kínai kommunista állami és párthierarchiában. Póttagja volt a Kínai Kommunista Párt (KKP) politikai bizottságának, annak a pártszervnek, amely a tényleges döntéshozó hatalmat birtokolja a Kínai Népköztársaságban. Volt miniszterelnök-helyettes, állami tervbizottsági elnök, pénzügyminiszter, illetve a KKP központi tanácsadó bizottságának alelnöke. Egyik fia, Po Hszi-laj (Bo Xilai) is magasra hágott a ranglétrán, jelenleg a kereskedelmi miniszter tisztét tölti be a kínai kormányban.

Po Ji-po tizenhét évesen lépett be a kommunista pártba. A hosszú menetelés alatt felcsapott katonának. Ez a folytonos harcoktól kísért nyolcezer kilométeres menetelés mentette meg a megsemmisüléstől a kommunista párt fegyveres erőit a nacionalista Kuomintang kormányának hadseregével vívott polgárháborúban. A második világháborúban komisszárként működött Sanhszi tartomány területén a kommunista párt hadseregének egyik elitalakulatában, amely kitűnt bátorságával és harci sikereivel a japán betolakodók elleni küzdelemben.

A kulturális forradalomban (1966-76) börtönbe vetették mint "jobboldali elhajlót", mert elítélte a vörösgárdisták terrorját, és síkraszállt a nyugati országokkal folytatott kereskedelemért. Tíz évig raboskodott, s ez idő alatt a vörösgárdisták agyonverték feleségét, szétverték és kifosztották otthonát. Fiait és leányait átnevelő táborba (lényegében kényszermunkatáborba) küldték, holott még csak kamasz-, illetve bakfiskorúak voltak.

Noha 1978-ban rehabilitálták, viszonylag sokáig tartott, amíg Po Ji-pót visszafogadták a párt vezetői gárdájába. Lényegében akkor emelkedett ismét a legfelső vezetők körébe, amikor támogatta Teng Hsziao-ping akkori legfőbb vezetőt, a kínai piacgazdasági reformok építőmesterét az 1989-es kormányellenes tüntetések leverésének politikájában. Po következetesen támogatta Teng Hsziao-pinget és Teng kijelölt utódját, Csiang Cö-mint (Jiang Zemin) a "szocialista piacgazdaság" megteremtésében és a külföld felé való nyitás politikájának végrehajtásában is.

Po egyike volt az úgynevezett "nyolc halhatatlannak". Nem hivatalosan a kommunista párt veterán vezetőinek egy csoportját emlegették így. Olyanok tartoztak bele, akik ott voltak a párt kezdeteinél, és egészen a nyolcvanas, kilencvenes évekig nagy hatalommal bírtak, még akkor is, ha nem viseltek semmilyen tényleges állami vagy párttisztséget. (A nem hivatalosan használt "nyolc halhatatlan" megnevezés a taoista filozófiai és vallási rendszerből kölcsönzött kifejezés, nyolc taoista istenségre utal.) A KKP "nyolc halhatatlanja" közé tartozott például Teng Hsziao-ping is, továbbá Jang Sang-kun (Yang Shangkun) és Jing Hszien-nien (Ying Xiannian) volt államfők. Már mindenki meghalt e csoport tagjai közül, Po volt az utolsó közülük.

(Múlt-kor/MTI)