Az iratmegsemmisítés a lebukás elleni legjobb védekezés

Éberség a lépcsőházban is

Az első jelentősebb szanálási hullám még a forradalom előtt történt: ekkor Piros László belügyminiszter rendelte el az ÁVH-s iratok összegyűjtését és selejtezését. Ekkoriban komoly papírhiány volt az országban, ennek elhárítására Bartos Antal augusztus 29-én elrendelte a fel nem használt papírok újrahasznosítását. Az iratok felülvizsgálatát október 1-jén kezdték meg, valószínű, hogy a forradalom kitöréséig komoly mennyiség megsemmisítésére nem került sor.

A második hullámot maguk a forradalmi események jelentették. Az egyik fő követelés ekkor a törvénytelen eljárások iratanyagának nyilvánosságra hozatala volt. A Belügyminisztérium Roosevelt téri székházának pincéjébe azonban a forradalmárok nem tudtak bejutni, így a dokumentumokra a legnagyobb veszélyt a belügyi dolgozók jelentették, akik egy október 30-án kiadott parancs értelmében az iratokat zúzógépbe, illetve az épület kazánjába hordták. (Idő hiányában sok papírt egyszerűen széttéptek.) Ekkor a Belügyminisztérium megyei főosztályairól is sok irat tűnt el.

A forradalom is selejtezett: könyvégetés a Horizont könyvesbolt előtt, 1956. október 27.

A harmadik hullám már 1957-ben okozott jelentős iratmegsemmisítést. Végrehajtásában minden bizonnyal közrejátszottak a forradalmi események: el akarták tüntetni a volt államvédelmisek és ügynökök dossziét, nehogy esetleg felelősségre lehessen őket vonni. A Politikai Nyomozó Főosztály akkor vezetője, Mátyás László ezredes utasítására a II/11 (operatív nyilvántartó) osztály kezdte meg a "selejtezést". Ács Ferenc, az operatív nyilvántartás vezetője 1957. december 12-én készítette el jelentését. A dokumentumot Cseh Gergő Bendegúz közli.

Az ezredes felhívta a figyelmet, hogy az iratok illetéktelen kezekbe kerülése egyet jelentett a dekonspirációval. A jelentésből jól kiviláglik a hálózati rendszer struktúrája. Pontosnak tűnő statisztikai adatok is közöl, ennek alátámasztására csak egy adalék: az "ellenforradalom" előtt meglévő kb. 18881 hálózati személy anyagából 2255 maradt meg. A dokumentum világosan utal az október 30-án kiadott iratmegsemmisítési parancs végrehajtására. A központi operatív szervek ezt igyekeztek végrehajtani, de ez nem mindenhol zárult eredménnyel. A II/2 osztály (kémelhárítás) "anyagainak egy részét a központi nyilvántartó osztály irattárába hordták, ahol azonban a megsemmisítésre már nem került sor, mivel kevés volt az idő. Így ezek közül több dekonspirálódott. Pld.: 1957. márciusában V. került Párizsi u. 4. sz. ház lépcsőházában találtak egy csomagot, melyen Takácsné fn. ügynök jelentései voltak."

Az "ellenforradalom" utáni intézkedések során megkezdték az iratanyagok felkutatását, és ezek ügyében is intéztek kérdéseket a kihallgatások idején. A jelentés nem rejti véka alá, hogy maga a hálózat is nagyon komoly veszteségeket szenvedett. "Megállapítható, hogy az ellenforradalom alatt nemcsak a hálózati és operatív anyagok dekonspirálódtak, hanem az állambiztonsági szervek operatív módszerei is." A 7 pontból álló javaslat már a jövő feladatait taglalta, és az új folyamat kulcsszava is a "fokozott éberség" lett.