Az etnikai kisebbségek meghódítják Amerikát

2006. augusztus 24. 12:30

Heves viták kísérik az Egyesült Államokban a központi törvényhozás egyik javaslatát, amely kötelezővé tenné az iskolákban a különböző nemzeti és etnikai kisebbségi csoportok történelmének tanítását.

Korábban

Történelemtankönyvek és ideológiák

Konferencia: 1956 az európai tankönyvekben

Kutatók vizsgálták a nemzeti sztereotípiákat

Nem fogynak a kritizált japán tankönyvek

Viták a kibővített tananyagról az Egyesült Államokban

Elbeszélő múltban az amerikai etnikai-nemzetiségi hozzájárulásról

A kibontakozó közéleti vita az amerikai történelem kevésbé ismert epizódjainak tananyagba illesztéséről szól. Az amerikai tankönyvekből korábban már megtudhattuk, hogy a kontinensre 400 évvel ezelőtt elsőként a britek érkeztek meg, akik megalapították Jamestown városát. Továbbá, hogy az északi jenkik felszabadították a fekete rabszolgákat, s az ázsiaiak pedig az 1800-as évek közepén érkeztek a nyugati vasútépítésekre. Mindez a reformokat sürgetők szerint rendkívül elavult, felszínes, és éppenséggel a lényeget fedi el. Régészeti bizonyítékok támasztják alá, hogy Jamestown alapítása előtt 42 évvel spanyolok, indiánok és feketék éltek békésen együtt St. Augustine-ban. A köztörténeti események sorában pedig eleddig ismeretlen részletek is felbukkantak: több ezer latino és 200 ezer afroamerikai harcolt a polgárháborúban, az ázsiai-amerikaiak pedig már az 1700-as évek elején is Kaliforniában és Louisianában laktak.

A nemzeti és etnikai kisebbségek történelmének befogadása a gyarmati múlttal rendelkező európai országokban is bámulatosan lassan történik meg.

Nagy-Britanniában régóta léteznek próbálkozások a köztörténet efféle etnikai kiegyenlítésére. Az angol történelem könyvek például mostanában a multikulturális társadalom fogalmi keretében értelmezik a múltat, nemrég került sor a leghíresebb brit feketék megválasztására, Black History Month címmel pedig múzeumok és kulturális intézmények mutatják be a kisebbségek történetét és kultúráját minden évben egy hónapon át.

A francia kormányzat már felavatta az elnyomott népek múzeumát, majd az első világháborúban elesett muzulmán katonák emlékművét, ám az algériai múlt és az országban élő arab kisebbségek történelmi szerepének feldolgozása még ma is lezáratlan. Nem meglepő, hogy a gyarmati hadsereg dicstelen utóéletét bemutató A dicsőség napjai (Indigénes) című film sok helyen kivágta a biztosítékot.

Az eddig ismeretlen magántörténetek hamarosan az Egyesült Államok hivatalos köztörténeti fejezeteit alkotják - vélik sokan. Korábban előfordult, hogy a kisebbségek elleni bűnöket feszegetőket politikai diszkrimináció érte. Most azonban a kisebbségek politikai szavazataikért cserébe egyre inkább elvárják, hogy gyerekeik az etnikai csoportok hőseit és történelmét, az amerikai történelemben játszott sajátos kulturális helyüket, hozzájárulásukat is megismerhessék.

Az amerikai nemzet legnagyobb etnikai csoportját, a 14,5 százalékot kitevő spanyolajkú kisebbséget egyetlen múzeum vagy emlékmű sem jeleníti meg Amerikában. Holott az 1960-as évek bevándorlási reformjaiig éppen őket súlytotta leginkább a legtöbb törvényi korlátozás. Képviselőik most javaslatot terjesztenek az amerikai törvényhozás elé annak érdekében, hogy épüljön múzeum Washingtonban a spanyol hozzájárulás elismerésére.

A National Mall washingtoni helyszínén már most is több amerikai kultúrával és történelemmel kapcsolatos múzeum kapott otthont: itt található például a 20 évvel ezelőtti alapítás után 2004-ben átadott Amerikai Indiánok Nemzeti Múzeuma. Ugyanitt alapították meg júniusban az Afroamerikaiak Történelmének és Kultúrájának Nemzeti Múzeumát is, ám a megnyitó időpontja egyelőre ismeretlen.