A húsvéti felkelésre emlékeztek Írországban

Út a köztársasághoz

Április 28-ra a Királyi Hadsereg magához tért: immár közel 20 ezer katona nézett farkasszemet - a hozzájuk képest ekkorra maroknyi kis csapatnak tűnő - 1600 ír katolikussal. A felkelés központi helyőrségeként szolgáló Postahivatalt tüzérségi támadás alá vették, a vezetők azonnal evakuálták az épületet. Ezen a napon Dublin központjának nagy része szintén súlyos károkat szenvedett; Pearsnak és társainak nem volt más választása, mint beleegyezni a feltétel nélküli fegyverletételbe.

Megemlékezés a Kilmainham Börtönben, ahol a 15 vezetőt kivégezték

A világtörténelem talán legrövidebb ideig tartó és leggyorsabban elfojtott szabadságharca súlyának megfelelő mértékű megtorlást vont maga után. A rebellió 15 vezetőjét, köztük Patrick Pearst, James Conolly-t, Thomas Clarke-ot és Sean MacDermott-t kivégezték.

Az amerikai állampolgársággal rendelkező Eamonn de Valera-ra azonban nem terjedt ki a brit igazságszolgáltatás bosszúja, így a következő néhány évben ő lett az angolellenes szervezkedések központi alakja. 1917-ben állt a radikálisan függetlenségpárti Sinn Fein (Mi magunk) politikai csoportosulás élére, majd megszervezte az illegális ír kormányt és parlamentet (Dail Eiremann).

Mary McAleese megkoszorúzta a Postahivatal épületét, a felkelés ír és brit áldozataira emlékezve

1920-ban polgárháború robbant ki a szigetországban, melynek politikai következménye az egy évvel később aláírt angol-ír egyezmény lett. 26 katolikus ír tartomány ezzel teljes függetlenséget nyert és megalapította az Ír Szabadállamot, az 1937-ben kikiáltott Ír Köztársaság közvetlen elődjét. A maradék hat protestáns körzet Észak-Írország néven a brit korona fennhatósága alatt működött tovább.

1. Kezdeti sikerek
2. Út a köztársasághoz