Bartók és a Toldy-kör emlékszalagja

A leszármazottak tulajdonában lévő tárgyak érdekes adalékokkal tudnak szolgálni egy-egy személy életútjához. Segítségükkel a történelem kézzelfoghatóvá válik. A most bemutatandó tárgy egy egyszerű, fehér színű selyemszalag. Sávosan szőtték, egyes részein babérleveles motívumokat alakítottak ki. Rajta szépen ívelt betűkkel a következő szöveg olvasható: `A Toldy-Kör 1926 XI. 21 / A nagy magyar zeneköltőnek!` Szerencsére más források segítségével rekonstruálni lehet, hogy az egykori koszorút díszítő szalag milyen módon került Bartók Bélához.

Ifj. Bartók Béla Apám életének krónikája című munkájában így emlékezett meg erről a napról. "November 21-én a pozsonyi Vigadó nagytermében Bartók-Kodály matinét rendez a pozsonyi Toldy kör. A férfikar számai: Kodály Bordal, Bartók Négy régi magyar népdal, Kodály mulató gajd. Bartók Kodálytól a Sírfeliratot és op. 3 három darabját, saját szerzeményeiből a Kolindák I. sorozatát, az 1. siratóéneket és a 3 burleszket játssza. - A hangversenyen nagyon ünneplik, két koszorút kap, piros és fehér szalaggal, ezeket úgy helyezik a földre, hogy piros-fehér-zöldet mutassanak. - A kikötött 1200 cseh korona helyett a nagyobb bevételre való tekintettel 1500 koronát kap." A leírás alapján valószínűsíthetjük, hogy ezt a fehér szalagot őrzik a nagy zeneszerző távoli leszármazottai.

A pozsonyi Toldy-kört 1874-ban alapították. A szervezet fontos szerepet töltött be a város kulturális életében. Vezetői között olyan személyeket találunk, mint Pávay Vajna Gábor, Thaly Kálmán, Jankovics Marcell. 1911-ben a tagok által szervezett gyűjtés eredményeként állították fel Petőfi Sándor szobrát Pozsony legszebb - a hajdan Kossuth Lajos nevét is viselő - központi terén, a Sétatéren. A 20. század elején az egyesület állást foglalt a pozsonyi egyetem létrehozása mellett is. Ez végül a pénzügyi nehézségek miatt nem valósult meg. 1925-ben műkedvelő színjátszó egyesületet hoztak létre. Az előadások során magyar szerzők darabjait állították színpadra.

Bartókot igen bensőséges kapcsolat fűzte a városhoz. Édesanyja, Voit Paula ősei a tősgyökeres pozsonyi családok közé tartoztak. Az ifjú Bartók középiskolai tanulmányait a pozsonyi Királyi Katolikus Gimnázium diákjaként végezte, ahol 1899-ben érettségizett. Rendszeresebb zenei képzésben is Pozsonyban részesült. Bár Bartók lakhelye később Budapest lett, gyakran látogatta meg a városban élő édesanyját. A zeneszerző kilenc alkalommal lépett fel Pozsonyban, közös hangversenyeket adott a Toldy-kör férfikarával.

A népzenei gyűjtései során számíthatott a szlovák kollégák segítéségére is. A november 21-i hangversenyen előadott férfikari műveket Bartók lektorálásával és engedélyével Németh István László dolgozta át. A zeneszerző egy korábbi levelében jóváhagyta azt is, hogy a Toldy-kör férfikara a négy dallal bármikor és bárhol szerepelhet. Csak arra kérte a művészeket, hogy más kórusnak ne adják oda a kottákat.

A hangverseny nagy sikert aratott. Nem véletlen az sem, hogy a koszorúk szalagjait hogyan rendezték el, mivel a trianoni békediktátum értelmében Pozsony már Csehszlovákiához tartozott. Bartók a későbbiekben sem hanyagolta el a felvidéki magyarságot, felkereste Kassát, Losoncot, Komáromot, Rimaszombatot és Eperjest. A körülmények olykor méltatlanok voltak, a hatóságok is többször gördítettek akadályokat beutazásai elé, ám a koszorú fehér szalagja arról tanúskodik, hogy Bartók Bélát már akkor nagy magyar zeneszerzőnek tartották.