Mozgásban a szecesszió

Ezt a közös, kontinentális örökséget tovább őrizendő és népszerűsítendő fogott össze fél évtizeddel ezelőtt tizennégy metropolis, hogy európai uniós támogatással létrehozza a szecessziós városok hálózatát. Mozgásban a szecesszió címmel jelenleg nemzetközi kiállítás járja Európát, időbeli sorrendben Terassa, Brüsszel, Provincia di Varese, Barcelona, Nancy, Glasgow, Alesund, Helsinki, Riga és Bécs után most Budapesten látható.

A katalán színeket egyszerre három város is reprezentálja: Barcelonából "természetesen" Gaudi világhírű Güell-parkját idézik - amely az UNESCO védnöksége alatt áll. Reus kereskedővároskából egy pszichiátriai kórház egykori pavilonját - amely jelenleg kulturális és turisztikai célokat szolgál -, míg a gyapjúfeldolgozás néhai centrumának tartott Terrassából egy textilgyár ipari monumentumát - ez jelenleg műszaki múzeumként fungál. A norvég Alesund egy pusztító tűzvésznek köszönhette egységesen szecessziós városmagját, amelynek gyöngyszeme a Hattyú-patika, a viking mondák maszkjaival és sárkányaival. Ehhez hasonlóan a finn fővárosban a Nemzeti Múzeum tervezői hármasa - Gesellius, Lindgren és Saarinen - a szürke gránitburkolatból a Kalevala állatalakjait és emberi figuráit faragta ki. Riga belvárosában német és lett építészek a hagyományos helybéli faépületekből fejlesztették ki a nemzeti romanticizmus függőleges tagolású bérházsorait.

Mozgásban a szecesszió Budapesti Történeti Múzeum Megtekinthető 2006. január 9-ig

Brüsszelből Hankar építész műteremházának homlokzatát a négy évszak sgrafittói díszítik. Glasgow-ból a világhírű skót tervező - Mackintosh - teaházainak hálózatát idézik, amelyek az alkoholizmus elleni küzdelem sajátos stílusú emlékei. Nancyból az iskolateremtő világhírű mester - Gallé - díszüvegeit és díszbútorait kapták lencsevégre. Az északolasz hegyi tavak között meghúzódó Varesét az elegáns szállodakomplexumok és pompás villák elszórt láncolata jellemzi. A szlovén főváros központi terét Maks Fabiani szürke aszfalt, fehér márványburkolat és zöld parkövezet kombinációjából ötvözte. A császárvárosból a mozgalomnak nevet adó Sezession-pavilon lett a sztár, Olbrich osztrák építész arany babérkupolával fedett fehér tömbje. Végül a pesti állatkertből a minaretszerű Elefántház példásan helyreállított épületcsoportját Zsolnay-cserepek fedik, belső padlóját pedig szintén a híres magyar márkatermékkel burkolták.

Amilyen praktikusak a saját belső villanyvilágítású konténerszekrényekből kinyitható spanyolfalak fotókkal vagy a fémkazettákból kiemelhető kísérőszöveg-táblák, annyira idegenül hatnak a Budavári Palota középkori alagsorában. Szerencsére, a vendéglátók kiegészítették a Kiscelli Múzeum tulajdonából eredeti magyar műtárgyakkal is az utazó kollekciót. Minden nemzeti elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy ez a három üvegvitrin "dobja fel" igazán az egész vándormustrát. Az elsőben Zsolnayék korai termékei közül például Mack Lajos fajansz óriásvázája nőalakokkal vagy Zsolnay Júlia mákvirágos keménycserép dísztálja. A másikban Fischer Emil gyárából festett népies életképekkel díszített étkészleteket láthatunk, míg a harmadikban varia-műtárgyak sorjáznak: vörösréz fali dísz és ezüst képkeret vagy bordó-arany lakkozású bonbonos- doboz a Gerbeaud cukrászdából, az apró nyomtatványok között díszebéd menükártyája a Hotel Pannóniából, Talisman pezsgőreklám a Törley-gyárból.

Az eredeti cikk a Magyar Hírlapban olvasható