Ókereszténység nyomait fedezték fel Ajaccio-ban

Nagy Szent Gergely pápa 601-re datált levelében szomorúan állapítja meg, hogy nincs betöltve az Ajaccio-i püspöki szék. Nehezményezi továbbá, hogy a klérus az erkölcsi züllés útjára lépett, és egyes hívők a pogány szokásokhoz tértek vissza. A levélben megfogalmazott állítások visszaköszönhetnek ebben a néhány hete felfedezett épületmaradványban. Daniel Istria ásatásvezető régész szerint az épület kereszt formájú lehetett, és több más kutatóval összhangban azt emelte ki, hogy az előkerült leletek az egykori püspöki székhely egyik funkciójával köthetők össze.

A 2,68 x 1, 39 m területű és 1,34 m mélységű központi medencéhez csatlakozik egy 80 cm átmérőjű, kör alakú medence. Ez az együttes egy valószínűleg lóhere alakú apszisban kapott helyet. Daniel Istria szerint ez az építészeti megoldás észak-afrikai hatásokat mutat, mivel ugyanebben a korban a gallok inkább hatszögletű vagy négyzetes medencéket építettek.

Philippe Pergola, aki szintén az ásatás résztvevője, elképzeléseit óvatosan fogalmazta meg, mivel biztosat csak a kutatás végén és az eredmények feldolgozása után mondhat. Szerinte ez a hatás azokhoz az észak-afrikai katolikusokhoz köthetők, akik a vandálok elől menekültek el. Igaz, hogy a vandálok is keresztények voltak, de ők az akkor már eretneknek bélyegzett ariánus tanokat követték. A menekültek a mediterráneum különböző szigetein, köztük Korzikán telepedtek le, magukkal hozták az ereklyéiket, szentjeik tiszteletét, szokásaikat és egyházi szervezetüket.

Egyéb kereszteléssel kapcsolatos leletek már eddig is napvilágra kerültek a szigeten. Természetesen felmerül a kérdés, hogy milyen rítus szerint keresztelkedhettek meg az Ajaccio-ban talált medencékben. Ennek tisztázása nem egyszerű, mivel Nagy Károly előtt nem létezett egységes keresztelési mód. Talán évente egyszer, húsvét éjszakáján történhetett ez a szép szertartás. A hívőnek meg kellett tagadnia a sátánt, majd háromszor alá kellett merülnie a medencében, aztán olajjal kenték meg. Ezután vehetett részt a liturgiában.

Az előkerült medencék számos kérdést vetnek fel. Mi volt a szerepe a második medencének? Ebben mosták meg lábukat a katekumenek (a keresztséget felvenni szándékozó felnőttek)? Volt-e különbség a férfiak, nők és a gyermekek megkeresztelése között? A kutatók még nem tudnak válaszokat adni, mivel az épület szerkezete sem egészen világos. Több fal keresztezi egymást, és a katedrális helyét sem sikerült még egyértelműen meghatározni.

Az biztos, hogy a keresztelőkápolna funkciója megszűnt, és helyén gyorsan egy temetőt létesítettek. Körülbelül 80 sírt tártak fel, amelyek a 6-12. század közé datálhatók. A csontvázak mellől szórványosan került elő néhány kerámia, ékszer illetve pénz. A további kutatások talán választ adhatnak az előbb említett, a liturgia története szempontjából fontos kérdésekre.