Hulladék történelem

2002. november 2. 21:15

New York lakói nagyjából ugyannyit szemetelnek, mint 100 évvel ezelőtt, ám a szemét összetétele radikálisan megváltozott a szerves hulladék javára, mely az üvegházhatásért felelős gázokat bocsát ki.

Míg 1940-ben egy főre 940 kilogramm szemét jutott, a nyolcvanas évek óta az évente kidobott hulladék nem volt több személyenként 430 kilogrammnál. A legkevesebb hulladék 1961-ben és 1963-ban képződött, amikor egy városlakóra csupán 320 kilogramm jutott. "Mindez lerombolja azt a mítoszt, mely szerint a városi ember egyre többet szemetel" - állítja Daniel Walsh, a new yorki Columbia Egyetem geokémikusa. "Nagyszüleik éppen kétszer ennyit dobtak el." Becslése szerint New York 80 millió tonna szenet használt el a huszadik században.

A garbológusok (a garbage angolul szemét) szerint noha a szemét mennyisége állandósult, összetétele folytonosan változik. A huszadik században a kidobott étel, az elhasznált üzemanyag, fém és üveg aránya csökkent, a műanyagoké nőtt, a papír viszont nagyságrendileg ugyanannyi maradt.

Mitchell Small, a pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem környezetmérnöke szerint bár a szemét mennyisége nagyjából állandó, számolni kell azzal is, hogy a szeméttelepek közben egyre kiterjedtebbek: 1920 és 1990 között a hulladék sűrűsége ugyanis nagyjából feleződött a papír és üveg helyett használt műanyag csomagolóanyagok növekedése miatt.

A papír például a háztartási szemét nagyjából 35%-át teszi ki, s a jövőben várhatóan könnyebb, kémiailag összetettebb anyagoknak adja át a helyét. A szerves hulladék anyagok mennyiségének négyszeresére növekedésével jelentősen emelkedett az üvegházhatást gerjesztő gázok kibocsátása is. William Rathje az arizonai egyetem "garbológusa" a huszadik századi hulladékgyűjtést tanulmányozva azt találta, hogy a szeméttelepeken a több mint 30 éve kihordott újságok, levelek, ételmaradékok sem bomlanak le.