Valóban? A rövid és velős válasz pedig igen! Nincs rajta mit csodálkozni, hiszen évszázadok óta Szent Cecília őrködik az égben, hogy a zene, azon belül is a szakrális muzsika tiszta és fennkölt maradjon. De vajon mi köze ehhez az egészhez egy olyan lánynak, aki nem a zene szeretetével, hangszerjátékával vagy énektudásával tűnt ki a többiek közül?

A Római Katolikus Egyház minden évben november 22-én emlékezik Cecíliára. Napja nem ünnep, csupán emléknap, azaz nem tartozik a legfontosabb szentek közé, annak ellenére sem, hogy ő az egyik legnépszerűbb. Nevét többféleképpen értelmezték: az egyik elmélet szerint Cecília az ég liliomaira (caeli lilia) utal, de akár vonatkoztatható a vakokra is (caecis via, azaz a vakok útja).

Az Úr jegyese

Római családba született a Krisztus utáni a III. században. Életét az Istennek szentelte, testét szűzen kívánta megőrizni annak ellenére is, hogy szülei férjhez adták egy Valerianus nevű fiatalemberhez. A fiú csak az esküvő után szembesült a lány szent tervével. Cecília állítólag ezekkel a szavakkal fordult hozzá: „Ó, kedvesem, én szerelmesem! Van nekem egy titkom, amit megvallok neked, ha megesküszöl, hogy teljes tisztelettel megőrzöd magadban. […] Szeretőm van, az Isten angyala ő, aki igen féltékenyen őrzi testemet. Ha csak megsejti is, hogy parázna érintéseddel megszentségtelenítesz, tüstént megöl téged, és elveszel virágzó ifjúságodban. Ha viszont megtudja, hogy tiszta szerelemmel szeretsz, úgy fog szeretni téged is, mint engem, és megmutatja neked az ő dicsőségét.” A fiatalasszony még részletesen elmesélte, hogy jóval korábban eljegyezte magát: nem másik férfival, hanem magával az Úrral. Az ifjú férj ezután választás elé állította. Vagy megmutatja neki azt az angyalt, akinek a szent esküt letette, vagy ha erre nem képes, akkor bizalom ide, bizalom oda, halál vár rá és feltételezett szeretőjére. Cecília Orbán pápához küldte a férjét, aki megtért, megkeresztelkedett, és meglátta az angyalt. Rózsákból és liliomokból font koszorúkat kaptak jutalmul az égből, amelyek a későbbiekben gyakran feltűntek a Cecília-ábrázolásokon. És nem csupán Valerianus, hanem a testvére, Tiburtius is hasonló változáson ment keresztül. Ráadásul éppen akkor, amikor szeretteinek a virágkoszorút nyújtotta át az angyal. Így fogalmazott: „Csodálatos, hogy ebben az évszakban honnan szűrődhet be ez a rózsa- és liliomillat; még ha kezemben tartanám is a rózsákat és liliomokat, akkor sem áraszthatnák rám ennyire kellemes illatukat. […] [H]irtelen egész más embernek kezdem magam érezni.” 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. tavasz számában olvasható.