Budapest, a sportfőváros: az úszósapkától a vívótőrig

2020. július 20. 14:54 Nagy Imre

Korábban

A legendás vizes helyszín

Víz, víz, víz és még egyszer víz. Egy ember, akit hivatalosan Hajósnak, becézve magyar delfinnek hívnak, történelmi olimpiai aranyakat nyerve úszik a tengerben, majd egy uszodakomplexumot tervez egy folyó közepén lévő szigeten.

Szinte fölösleges is hozzátenni, hogy emberünk a vízöntő jegyében született… És mindez együtt megtestesülve egy mára már legendássá váló, korának mérnöki és sportszakmai csúcsát képviselő vörös téglás épületben, Budapest szívében.

A „Spori” vagy a „Hajós”, ahogy a Nemzeti Sportuszoda néven 1930-ban megnyílt létesítményt a budapestiek becézik, az elmúlt közel 90 évben a világ úszósportjának egyik legendás helyszíne lett.

Tervezője, az első magyar olimpiai bajnok és a legendás szövetségi kapitány úszópápa után ma a Hajós Alfréd és Széchy Tamás Uszoda nevet viselő épületegyüttes szinte felsorolhatatlan szenzációs sporteseménynek, -eredménynek adott azóta otthont a Margitszigeten.

A létesítmény karakterét ma is meghatározó alapépület fedett, 33 m-es versenymedencéje az első ilyen jellegű uszoda volt Magyarországon.

A medencén és a lelátón kívül ugrótornyot is rejtő, merész ívű szerkezet Hajós Alfréd tervei alapján, Gergely Jenő statikai munkája nyomán született meg.

Mindössze hét évvel az átadás után Csonka Ferenc építész és Csonka Pál statikus jóvoltából máris tovább bővült egy nyitott, 50 m-es medencével, egy 10 m-es ugrótoronnyal, lelátókkal, illetve kiszolgálóépületekkel, és olyan, a kort megelőző megoldásokkal, mint például a fedettből a nyitottba vezető kiúszó.

A sportkomplexum mai formáját a 2006-os úszó-Európa-bajnokságra nyerte el, újabb nyitott versenymedencével, lelátóval és toronnyal bővülve, illetve a 2010-es kontinensviadalra még tovább korszerűsödve.

előző oldal következő oldal 2 / 4