Brutális leszámolással ért véget Róma és Karthágó konfliktusa

A „Carthago delenda est” beteljesedése

A harmadik pun háború (i. e. 149–146) végleg megpecsételte Karthágó sorsát. A háború lezárása i. e. 146 tavaszán történt, amikor a rómaiak, három évnyi ostrom után, végül bevették a várost, és ezzel lezárták a több mint egy évszázadig tartó rivalizálást. Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanus vezette a római sereget, és a kikötőn keresztül tört be Karthágóba, gyorsan elfoglalva annak stratégiai pontjait.

A város kulturális és vallási központja, a Bürsza elérése kulcsfontosságú volt az ostrom során, de a rómaiak komoly ellenállásba ütköztek az oda vezető szűk utcákban. A karthágóiak, noha már elkerülhetetlennek látszott a vereség, elkeseredetten védték otthonaikat. A görög történetíró, Appianosz, aki az ostrom legfőbb krónikása volt, részletesen beszámolt a harcokról, külön kiemelve, hogy Scipio külön alakulatokat nevezett ki, hogy a megégett holttesteket eltávolítsák az utcákról, ezzel is megkönnyítve a római előrenyomulást. Ez jól szemlélteti az ostrom brutalitását és a karthágóiak önfeláldozó ellenállását.

Bár a karthágóiak keményen küzdöttek, városuk bukása elkerülhetetlen volt. Hat nap és hat éjszaka elteltével a karthágóiak végül megtörtek. A hetedik napon a város vénei küldöttséget indítottak a rómaiakhoz, hogy békét kérjenek. Több mint 50 000 karthágói polgár adta meg magát, köztük férfiak, nők és gyermekek, aki végül bántatlanul elhagyták a lángokban álló várost.

A római katonák híres teknős alakzatukat alkalmazva harcolnak (Kép forrása: Wikipédia / CristianChirita / CC BY-SA 3.0)

Az általános megadás ellenére egy kisebb csoport továbbra is szembeszállt a rómaiakkal, élükön Haszdrubal hadvezérrel (nem összetévesztendő Haszdrubal Barkas hadvezérrel, Hannibál testvérével). A végső harcok a citadellában, az Eshmun-szentély tetején zajlottak, ahol Haszdrubal látva a város elkerülhetetlen bukását, végül megadta magát Scipiónak.

Karthágó sorsa azonban az ostrom befejezésével sem ért véget. Idősebb Cato római szenátor híres kijelentése, miszerint „Carthago delenda est” (Karthágónak vesznie kell), Róma politikai szándékának kinyilvánítása volt, hogy a birodalom végleg megszabaduljon riválisától. A háborút követően a rómaiak nemcsak katonailag, hanem kulturálisan is meg akarták semmisíteni Karthágót, hogy példát statuáljanak többi ellenfelük számára.

1. A kereskedelmi hegemón és a harcos trónkövetelő
2. A „Carthago delenda est” beteljesedése
3. Sóval hintették be Karthágó romjait?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
• A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
• Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
• Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
• Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
• Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
• Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban