Pieter Bruegel származása az ószövetségi genealógiák végeérhetetlen leírásaira emlékeztet. A művészettörténet egyik legszövevényesebb, több mint két évszázadon átívelő családtörténetében négy-öt generáció hasonló nevű szereplői követték egymást, akik ráadásul házasságaik révén más kiterjedt művészfamíliákkal is rokonságban álltak. 

Az egész idősebb Pieter Bruegellel kezdődött valamikor 1525 körül. Ő volt a XVI. századi németalföldi festészet legmeghatározóbb egyénisége, életéről és származásáról mégis csak nagyon keveset tudunk. Karel van Mander, az északi festészet történetírója szerint egy Breda melletti kis faluban született, a mesterséget pedig Pieter Coecke van Aelstnél tanulta. Később feleségül vette mestere lányát, Mayken Coecke-ét, és a házaspárnak két fia született. 

A nagymama műhelye

Bruegelnek mindössze egy szűk évtizednyi alkotóidő jutott, így kevés festmény maradt utána. Arra sem volt lehetősége, hogy átadja tudását fiainak: ifjabb Pieter ötesztendős, Jan pedig csak egyéves volt, amikor meghalt. Egy többgenerációs művészcsaládban azonban ez nem jelenthetett gondot. Bruegel anyósánál – aki a férjét ötven, a vejét pedig harminc évvel élte túl – jó kezekbe kerültek az unokák. A még matrónakorában is energikus Mayken Verhulst ugyanis Németalföld egyik leghíresebb miniatúrafestője volt, valószínűleg ő tanította meg Pieternek és Jannak a festőmesterség alapjait. Később bekapcsolódott a Brueghel fiúk oktatásába apjuk egyik unokatestvére, Gillis van Coninxloo is.

Jan később elsősorban tájképeket, bibliai jeleneteket és virágcsendéleteket készített, amelyeknek finom aprólékossággal kidolgozott részleteire a nagymama is büszke lehetett volna. Emellett rendszeresen együttműködött a XVII. századi flamand festészet összes fontos szereplőjével, köztük Rubenssel is. Tájképi háttereket, állatokat és növényeket festett mások kompozícióihoz, hisz ezekben volt a legtehetségesebb. Fiai, az ifjabb Jan és Ambrosius szintén festők lettek, lányai pedig mindhárman festőkhöz mentek feleségül. Az unokái mindannyian az ekkorra már megkerülhetetlen családi hagyományt folytatták.

Idősebb Pieter Bruegel műhelyét azonban nem Jan, hanem az elsőszülött fiú, ifjabb Pieter Brueghel örökölte, aki leginkább apja népszerű festményeinek másolásából élt. Az a tény, hogy a dinasztiaalapító rövid pályája során alig ötven művet fejezett be – miközben kompozíciói iránt óriási volt az igény – a következő két generáció számára rendkívül jó üzletté tette a Bruegel-festmények másolását. Ifjabb Pieter Brueghel a legkeresettebb témákból akár 30-40 példányt is készített, és később így tett a fia, III. Pieter Brueghel is. Ő szintén a család festményeinek másolójaként és sokszorosítójaként írta be magát a művészettörténetbe.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2023. ősz számában olvasható.