Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?

2017. július 14. 08:25

Korábban

Istenről, gyomorbántalmakról és Izraelről is értekezett Einstein időskorában írt leveleiben
Két éven át semmit sem tudott szeretteiről a szovjet hadifogságba esett kántortanító
Két, lincselés elől menekülő ÁVH-s családnak is menedéket nyújtott 1956 tiszafüredi hőse

Kádárék átverése?

Mint említette, Gönczi Ferenc kijelentette a vallomásában, hogy a szovjetek verték. Ez egy nyilvános per volt, amely többek között a nyugati újságírók szeme láttára zajlott. Ha Gönczi ezt felhozta, mi annak a magyarázata, hogy Tóth Ilona ilyesmiről nem ejtett szót az eljárás alatt?

Erről hipotéziseink vannak. Tóth Ilona a vallomásaiból több ponton is „kiszól”, többek között, amikor elmesél egy történetet arról, hogy mi történt a Domonkos utcában, megemlíti, hogy „mondtam a Gyöngyösinek, hogy majd kapsz te is egy Evipant és te is mindent bevallasz”. Tóth Ilona a tárgyaláson legalább két vagy három helyen utal az Evipanra, amelyről tudni kell, hogy egy olyan, a korban ismert fájdalomcsillapító gyógyszer volt, amely tudatmódosító hatással is rendelkezett. Egy orvos, aki ismeri a gyógyszereket, miért utal a szövegkörnyezetből teljesen világosan kibeszélve egy ilyen gyógyszerre? Emellett a fennmaradt dokumentációban nincs nyoma annak, hogy Tóth Ilonát börtönkórházban kezelték, holott egy Pintér István nevű belügyes újságírónak adott interjújában erre tesz utalást.

Fontos ezenkívül, hogy Tóth Ilona társait június 26-án kivégzik, őt magát két nappal később. A védője, Kardos János leírja a visszaemlékezésében, hogy úgy tudja, ezalatt a két nap alatt a legfontosabb politikai körökig, beleértve feltehetően Kádár Jánost is, folyamatos egyeztetések mennek Tóth Ilona életéről, a kegyelemről. A bírónő az elsőfokú – halálos – ítélet meghozatala után összeülő kegyelmi tanácsban Tóth Ilona esetében a kegyelem mellett voksol. Mindez azt jelenti, hogy – Kardos János visszaemlékezésében legalábbis erre tesz utalást – az utolsó pillanatig volt esély arra, hogy Tóth Ilona életben tartható, ha elvállalja a rá kirótt szerepet. A védelem stratégiája erre épült. Kardos abban látta az egyik menekülési utat, ha Tóth Ilona gyilkossági ügyét nem politikai, hanem köztörvényes vonalra viszi. Lehetett valamilyen alku, vagy inkább kecsegtetés a háttérben a hatalom részéről: ha megvan ez a kirakatper, mindenki eljátssza a szerepét, akkor utána esetleg lehet szó az ítélet enyhítéséről.

Tehát elképzelhető, hogy Tóth Ilonát egyszerűen átverték?

Ez egy nagyon valószínű hipotézis.

Melyek az erre utaló jelek?

Kardos visszaemlékezése mellett érdemes egymás mögé rakni a fennmaradt dokumentumtöredékeket és a sajtóanyagot. A végső történet szerint Tóth Ilonáék azt gondolták, hogy egy ávóst ölnek meg, mert a zsebében találtak egy fényképet, amelyen ávós egyenruhában pózol. De ez az ember valójában egy egyszerű rakodómunkás volt. A dokumentumok azonban nagyon sokáig egy belügyes meggyilkolásáról szólnak, többek között az orosz jelentés is. Csakhogy, ha Tóth Ilona egy belügyest gyilkol meg, akkor az világosan politikai ügy, de ha a belügyesből egy sima rakodómunkás lesz, akkor abból lehet köztörvényes ügyet kreálni. Tehát elképzelhető, hogy ez érdeke lehetett a védelemnek és a hatalomnak egyaránt. A hatalom rájött arra, hogy ha ők Tóth Ilonát azzal vádolják meg, hogy a november 4-ét követő ellenállásban kivégez egy ávóst, akkor nem tudják elérni a kellő propagandahatást. Háborús helyzetben a felkelők kivégeznek egy kémkedő ávóst: ez egy jogos önvédelmi történet, és itt hiányzik az a propagandahatás, amelyet a felkelők által meggyilkolt ártatlan emberekről szóló történettel lehet elérni. Tehát a hatalom szempontjából az ávósból egyszerű embert kell faragni. A védelem szempontjából pedig, ha valaki nem ávóst, hanem egyszerű embert öl, a vádlottat „ki lehet húzni” a halálos ítéletből. Ha ez a rendszer működik, akkor érthetővé válhat, hogy Tóth Ilona miért viszi végig ezt a szerepet. És azt se felejtsük el, hogy a vádlottakat minden egyes tárgyalási nap után visszaviszik a börtönbe.

Hogy mi történik a börtön celláiban és a kihallgatószobákban, arról nem szólnak a dokumentumok. Én szerencsére nem voltam még börtönben, de Tóth Ilonánál sokkal masszívabb férfiak mondják el azt, hogy kilenc nap után idegsokkot kaptak. Tóth Ilona kihallgatótisztje, Szentgáli István ’56 előtt az ávón tanulta meg a módszereket. Ezekben az emberekben ott élt a bosszú- és a bizonyítási vágy, ráadásul Szentgáli személyében is egy erőszakos, alkoholista ember volt. Egy ilyen embernek ujjgyakorlatot jelentett, hogy egy 24 éves lányt, akit kiemeltek a mindennapi életéből, és egy ilyen környezetbe helyeztek, saját magára és másokra terhelő vallomások megtételére kényszerítsen.

Említette, hogy Tóth Ilona többször is utalt az Evipan nevű tudatmódosító szerre. Ha viszont a vallomásában ezt nem egy alkalommal felhozta, az éppen annak a jele, hogy ezekben a pillanatokban nem állt a szer hatása alatt. A „vádalku”-hipotézis talán erősebb lábakon áll.

De ott van még ezek mellett a „néma talp” kérdése is. Jobbágyi Gábor vette észre az iratokban, hogy az orvosok a vizsgálat során azt diagnosztizálták, hogy Tóth Ilonának nem voltak talpreflexei. Ez lehet veleszületett és egyéb orvosi okok is állhatnak a háttérben, de utalhat súlyos bántalmazásra, gumibotozásra is. Tóth Ilona sportolt, atletizált, majd vívott, később sportrepülőnek jelentkezett, és így rendszeresen orvosi vizsgálatoknak vetették alá. Tehát ha veleszületett rendellenesség lett volna, azt a korábbi orvosi vizsgálatok során már ki kellett volna szűrni. De ezek közvetett bizonyítékok. Én nem tudom egyértelműen azt állítani, hogy Tóth Ilonát verték. Azt azonban állítom: nem is kellett valakit verni, hogy olyan helyzetbe kerüljön, hogy önmagára hamis terhelő vallomásokat kényszerítsenek ki belőle. Különösen nem ’56 után egy „ellenforradalmárnak” tekintett fiatal lányból. Azt gondolom, ezeket a lehetőségeket nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni.

előző oldal következő oldal 3 / 6