Bár Hitler nyerte a versenyfutást Norvégiáért, ez hosszú távon előnyt hozott a szövetségeseknek

Tervezési verseny

A 65 éves Churchill addigi karrierútja nem adott sok bizalomra okot stratégiai képességeit illetően: korábban már szolgált az Admiralitás első lordjaként 1911-től 1915-ig, ekkoriban egy, a norvégiaihoz kísértetiesen hasonló, a háború fő hadszínterétől távol eső és kétes értékű hadműveletet támogatott: az antant számára katasztrófába torkolló partraszállást a Dardanelláknál, az Oszmán Birodalom szívében.

A főként ausztrál és új-zélandi csapatokból álló inváziós erő súlyos veszteségeket szenvedett, a kudarc pedig óriási törést jelentett Churchill karrierjében – éppen az 1930-as évek végére sikerült kilábalnia a politikai elszigeteltségből.

Mindazonáltal 1940-ben hasonló eltökéltséggel sürgette tervét, mint 1915-ben. 1940 februárjában már Churchill nyomására hajtott végre a brit Királyi Haditengerészet egy hatékony erődemonstrációt a németekkel szemben – a brit kereskedelmi flotta 299 korábban foglyul ejtett matrózát szabadították ki az őket Németországba szállító Altmark nevű hadihajóról.

Az akció norvég felségvizeken történt, és négy német tengerész halálával járt. Amikor elért a hír Hitlerhez, a német vezető kikelt magából, amiért az Altmark legénysége nem okozott veszteségeket a briteknek.

Az akció azonnal más megvilágításba helyezte Churchillt a brit közéletben: a sajtó körülrajongta, mint egyetlen politikust, aki a brit–francia hadüzenetet követő, valódi szövetséges akciók nélküli „furcsa háború” közepette határozott cselekvésre szánta el magát.

Miután a fogolyszabadítással már megsértették Norvégia semlegességét, Churchill még erélyesebben kampányolt amellett, hogy a brit haderő hozzon létre támaszpontokat az országban – a tervek mellett márciusra már ki volt jelölve e célra hat brit zászlóalj, és a francia részvétel is biztosítva volt.

Hitlert mindeközben az Altmark-akció arra ösztökélte, hogy felgyorsítsa saját inváziós terveit. A vezérkar engedelmeskedett parancsainak, azonban minden német tisztben felmerült a norvég terv hallatán az aggodalom, hogy országuk ismét kétfrontos háborúba keveredik.

A Führer legkésőbb az április 7-én kezdődő művelet előtt egy héttel látni akarta a végső tervet, amely így április 1-jére készült el. Eszerint 68 000 főnyi szárazföldi csapatnak kellett partra szállnia Norvégia kulcsfontosságú pontjain, a Luftwaffe mintegy 1000 repülőjének és a német felszíni haditengerészet nagy részének támogatásával. Mindeközben a britek április 3-ára álltak elő jóváhagyott tervvel az ország megszállására.

1. Egyre feszültebb helyzet
2. Tervezési verseny
3. A csapatait féltő Hitler
4. Rövidtávú kudarc, hosszú távú előny

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2023

• Kapitalista szórakoztatás a vasfüggöny árnyékában 
• A marokkói bazárok kincsei
• A királyi konyha és a maradékok sorsa
• A marokkói bazárok kincsei
• A nyugati bűnügyi sorozatok virágzása a 70-es, 80-as években
• Kapitalista szórakoztatás a vasfüggöny árnyékában 
• Szocialista televíziós sorozatok a kádári Magyarországon
• Vonzó ellenfelek - Az amazonok
  
• Negyven éve mutatták be az István, a királyt