Azonosították Amelia Earhart gépének maradványát

Amelia Earhart negyvenévesen fogott élete legnagyobb vállalkozásába: ő akart lenni az első nő, aki körberepüli a Földet. Kétmotoros Lockheed gépével, Fred Noonan navigátor társaságában 1937. június 1-jén Miamiból indultak útnak, hatalmas médiafelhajtás közepette. Az út során érintették Dél-Amerikát, Afrikát, Indiát és Délkelet-Ázsiát, egy hónappal később már Pápua Új-Guineán jártak. Az út utolsó harmada a Csendes-óceán felett vezetett, s a pontatlan térképek miatt ez ígérkezett a legnehezebbnek.

Earhart és navigátora 1937. július 2-án éjfélkor indult útnak a négyezer kilométerre fekvő, alig két kilométeres Howland-sziget felé. A tengeren két kivilágított amerikai hajó szolgált útjelzőként számukra, a szigetnél egy harmadik hajó horgonyzott, hogy rádión navigálja őket. A felhős ég miatt azonban nem tudtak a csillagok alapján tájékozódni, Earhart az indulás után hét és fél órával közölte, hogy fogy az üzemanyag, nem sokkal később arra panaszkodott, hogy rossz a rádiókapcsolat. Utolsó üzenetét nyolc és háromnegyed órával az indulás után küldte útirányukról, ezután a kapcsolat megszakadt.

Az azonnal megindított, az amerikai történelemben példátlan nagyságú és költségű mentőexpedíció nem járt sikerrel. Négymillió dollár elköltése és félmillió négyzetkilométernyi terület átfésülése után felhagytak a kereséssel, Earhartot 1939-ben nyilvánították hivatalosan halottá. A pilóták sorsáról ma sem tudni biztosat: a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy elfogyott az üzemanyaguk és a tengerbe vesztek, de mások szerint eltévedtek és az 500 kilométerrel délnyugatra fekvő Kiribati-szigetek egyikén, a Gardner-szigeten (Nikumaroro) landoltak, ám segítség híján nem sokkal később meghaltak.

A Miami Herald felvétele Amelia Earhart Lockheed Electra gépéről. A sárga nyíl mutatja az ablak helyére szegecselt alumíniumdarabot

A legújabb kutatások azt sugallják, hogy a Kiribati-szigetcsoporthoz tartozó, ma már lakatlan Nikumaroro-atollon még 1991-ben megtalált alumíniumdarab Earhart Lockheed gépéből való. Az Earhart-rejtély megoldásán immáron 26 éve fáradozó The International Group for Historic Aircraft Recovery (TIGHAR) szakértői a minap bejelentették, hogy az alumíniumdarabot Earhart nyolcnapos miami tartózkodása során (a pilótáknak ez volt a negyedik állomásuk) szerelték fel a gép egyik ablaka helyére, ahogy az a Miami Herald című napilapnak a világkörüli útról 1937. június 1-jén írt tudósítása illusztrációján is jól látható.

A TIGHAR szakemberei elmentek a kansasi Wichita Air Services-be, hogy összevessék a 2-2-V-1 nevű alumíniumdarabot egy repülésre alkalmas állapotban levő, felújított Lockheed Electra paramétereivel. A 48 centiméterszer 58 centiméteres darab összes jellemzője: szegecselése, mérete, anyaga is egyezést mutatott, így a szakértők szerint kijelenthető, hogy az alumíniumdarab Earhart gépéből származik.

"Ez az első olyan alkalom, amikor sikerült közvetlen kapcsolatot találni egy, a Nikumaroro-atollon talált lelet és Amelia Earhart között" - közölte Ric Gillespie, a TIGHAR igazgatója. Az áttörést jelentő felfedezés egyúttal azt is jelenti, hogy Earhart és Nooan gépükkel nem a Csendes-óceánba zuhantak, hanem túlélték a landolást és a Nikumaroro-atollon értek partot. A pilóták így számkivetettként egy lakatlan szigeten, 500 kilométerre a Howland-szigettől haltak meg.

A Nikumaroro szigetére vezetett tíz régészeti expedíció során Gillespie és kollégái több olyan leletet is feltártak, amelyek - a levéltári kutatásokkal együtt - meggyőzően bizonyítják azt, hogy Earhart és Noonan a szigeten élték le életük utolsó éveit. A TIGHAR tavaly májusban egy szonárfelvételt tett közzé, amelyen a feltételezések szerint a legendás pilótanő Lockheed Electra gépe rajzolódik ki. A szemcsés felvételen egy 6,5 méter hosszú, délnyugat-északkelet irányú tárgy erős visszaverődése látható, az árnyékokból pedig arra lehet következtetni, hogy az objektum - amely egy víz alatti szikla lejtőjénél fekszik - a délnyugati részén magasabb. A képi elemzések szerint a Nikumaroro-atoll melletti, 180 méter mélyen fekvő titokzatos tárgy formája megegyezik az Electra futóművének roncsával.

A 2-2-V-1 nevű tárgy egy újabb bizonyítéka annak, hogy a víz alatti anomália Earhart kétmotoros Lockheed gépét rejti. "Minden, amit látunk rajta: a kopások, a horpadások és karcolások fontos nyomok az Electra végső nyughelyét illetően" - adott reményének hangot Gillespie. A TIGHAR jövő júniusban tér vissza a Gardner-szigetre, hogy a Nai’a nevű, korábban már öt expedícióban használt távirányítású robottengeralattjáróval (ROV) fésülje át a szonárképen látható anomáliát. A 24 naposra tervezett kutatás során a búvárrégészek a sekély vízben további roncsok után fognak nyomozni, míg a szárazföldön egy másik kutatócsapat az esetleges táborra utaló tárgyi leleteket vizsgálja meg.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2012

• Özvegyek országa: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• A férjét istenítő vörös grófnő
• A pártfeleség
• "18 évet vártam erre a napra"
• "Na, Nagyné, meghallgatod, amit írtam?"
• A kormányzó hitvese
• A Tutanhamon-sír feltárásának krónikája
• A magány rabjai
• A prostitúció és a prostituáltak rendőri szemmel az 1980-as évek Budapestjén